Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Cselekedetek 18,24-28; 1Korintus 3,1-6

Legalább három dolog fog igaznak tűnni ennél az Apollós nevű megnyerő férfinél. Először, istenfélő ember volt; másodszor, imádkozó ember volt; és harmadszor, hatalmas volt a Szentírás ismeretében.

Istenfélő ember volt két szempontból is. Amikor Efezusban találkozunk vele, nemcsak úgy találjuk, hogy "ékesszóló és hatalmas a Szentírásban", hanem úgy is, hogy hiányos az igei tanítása. Ez egyszerűen tájékozatlanságból eredt, mert csak János bemerítéséről tudott. Következésképpen, noha "tanult volt az Úr útjában és szellemben buzgó, és szorgalmasan (pontosan) tanította az Úr dolgait", szüksége volt rá, hogy bevezessék a Szentírás teljesebb tanításába. Isten ebből a célból készen tartotta a tanítókat ott helyben, Akvilát és Priscillát. Apollós visszautasíthatta volna szeretetüket, törődésüket és tanításukat, de nyilvánvalóan örömmel fogadta őket, és ennek következtében vált még hatalmasabb "eszközzé" Isten számára. Úgy lesz valaki a kegyelem emberévé, hogy elfogadja ilyen helyzetben mások segítségét.

Mivel ilyen volt, Pál fel tudta használni Apollóst példának, amikor a korintusiaknak írt. Nem sok hívő használható ilyen körülmények között, mert a büszkeség gyakran előtérbe lép. Apollóst azonban fel lehetett mutatni, mint olyan munkatársat, akihez mások vonzódhatnak, de mégis megtartja alázatos jellemvonásait.

Úgy gondolom, hogy sokat imádkozott, mert Pál úgy beszél róla, mint olyan emberről, aki "öntöz". Ennek egyetlen lehetséges magyarázata, hogy nemcsak munkás volt, hanem imádkozó ember is. Milyen sok mindent elértek már imádságon keresztül! Milyen sok veszteség tapasztalható az imádkozás hiánya miatt! Szükségünk van emberekre, akik öntözik a magot, amelyet őszinte, buzgó imával vetettek el.

De "hatalmas volt az Írásokban", és "erőteljesen meggyőzte a zsidókat, kimutatva a Szentírásból, hogy Jézus a Krisztus". Az ilyen képességet nem lehet egy éjszaka alatt megszerezni, hanem inkább az egész életen át tartó olvasás, elmélkedés, Isten arcának keresése által, és aztán megosztja másokkal, amit Istentől tanult. Ő tanult volt, ezért meg tudott nyerni másokat az Üdvözítőnek, aztán pedig tanítani őket. Ily módon Istennek ez az embere példa mások számára, hogy kövessék.