A BIBLIA TÚLNYOMÓRÉSZT történelmi könyv, de a történelmet Isten mindent látó és mindentudó szempontjából értékeli. Csak a saját kárunkra lehetünk tájékozatlanok a történelmet illetően. Ugyanannak a változhatatlan Istennek a gondolatait és cselekedeteit tárja fel, akinek majd számadást kell adnunk. Olyan embereknek a szavait jegyzi fel az Ő kedvességére és figyelmeztetéseire, akik „hozzánk hasonló emberek" voltak, olyan emberekét, akiknek ugyanolyan természete volt, mint a miénk. A bibliai történelem a mi tanításunkra íratott meg, nem csupán azért, hogy tájékoztasson és szórakoztasson bennünket. Bármi van is abban megírva, arra van szánva, hogy figyelmeztessen és tanítson bennünket úgy, hogy általa vezetést és bátorítást nyerjünk, 1Kor 10,11; Róm 15,4.
Egy ember története nagymértékben függ attól, hogy milyen ember írta, és részben attól, hogy milyen előzményei voltak. Ezért a Krónikák Ádám leszármazási táblázatával kezdődnek, az elbukott emberével. A jelen a múltban gyökerezik. Izráel történelme az ember történelme, tele kijózanító tanulságokkal mindnyájunk számára. De valakinek a története legfőképpen Isten szuverén kegyelmétől függ. Irgalmas beavatkozásával gyakran találkozunk, ahogyan a Krónikák megemlítik. Eredetileg a két könyv csak egy volt és még mindig ezek zárják le a kánont a héber Bibliában. Ádámmal kezdődően, a fogságból való visszatérésig felölelik az egész ÓSZ-i történelmet.
A Krónikák írójának más a célja, mint a Sámuel és Királyok szerzőinek. A Krónikákban Saul élete nincs feljegyezve, hanem csak szégyenteljes halála. Itt Dávid, Isten választottja igényli a figyelmet. Azonban életének sok személyes részlete el van hagyva, ugyanúgy a győzelmei a medve, az oroszlán és Góliát felett, mint félelmetes bűne Betsabéval. Önmegtagadó buzgalma a templomért, valamint Isten szolgálata uralkodnak a történetben. Az író azt akarja megmutatni, hogy Isten akarata Izráel, valamint minden ember érdekében az, hogy az ember élete Isten-központú legyen. Az igazi boldogulás az Ő Igéjének való egyszerű engedelmességben van, különösen pedig abban, ha az ember megadja neki a tiszteletet és imádatot, ami Őt megilleti.
Vázlat
Nemzetségtáblázatok: Az Isten népe, 1,1-9,44
Elbeszélés:
(1) Dávid, Isten választottja, 10,1-12,40
(2) Az Isten ládája; 13,1-21,30
(3) Az Isten háza, 22,1-29,30