AZ ESZTERRŐL BEMUTATOTT kép feltűnően finom. Egy gyönyörű nő veszélyes helyzetben egy keleti kényúr udvarában nagy kockázatot vállal a veszedelem órájában népe érdekében. Márdokeus meggyőzte arról, hogy jönni fog valahonnan szabadulás és azt állította, hogy Eszter azért került a magas helyre, hogy megmentse népét, 14. v. Ha ő most nem cselekszik, a szabadulás más forrásból érkezik majd. De Eszter cselekszik, Istentől tudatosan függő szellemmel, teljesen készen arra, hogy életét feláldozza. Ő „e mostani időért jutott királyságra".
Márdokeus elismerte, hogy zsidó, 3,4. Eszter is ezt fogja tenni. Távol állt tőle, hogy elfelejtse alacsony származását jelenlegi előkelő helyzetének dicsfényében. Nem tekintette zsákmánynak nagy felemelkedését. Nem feledkezett meg kötelességeiről és érdekeiről azon a kötelességén túl, hogy tetsszen a királynak. Még mindig engedelmesen alárendeli magát gyámjának. El fogja ismerni megvetett és gyűlölt népét a király előtt. Könyörögni fog az elnyomottak ügyében még saját életének kockáztatásával is. Ismeri annak veszélyét, amit tenni készül, 16. v. Szokása engedelmeskedni és saját lelkiismeretének szava is megerősíti. Tudja, hogy amit kértek tőle, igaz ügy. Felismeri, hogy új kiváltságai új felelősséggel járnak. Elfogadja, hogy azért emelkedett magasra, hogy megmentse népét. Olyan hite volt, amely óvatos és tartózkodó, de valóságos és hatalmas. Amikor belátja Istennek vele való szándékát, gyorsan cselekszik, nemzete érdekeinek engedve. Mózeshez hasonlóan „Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát", vö. Zsid 11,24-26. Volt azonban különbség is. Mózes elveszítette kiváltságát, amikor népével azonosult. Eszter megtartotta az övét, és minden jóra fordult.
Eszter hite megfelelt Márdokeus elvárásának. Bement a királyhoz, hogy megmentse népét, még akkor is, ha ennek ára saját élete lehet. Nem emlékeztet ez bennünket valakire, aki többet tett annál, minthogy ezt mondja: „Ha elveszek, hát elveszek"? Ő önmagát odaadta, magára vette a megszegett törvény átkát, és átkozottá lett értünk, Gal 2,20; 3,13.
Gal 2. 20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
Gal 3. 13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: Átkozott, aki fán függ –,