A KOLOSSÉI helyzetről szóló híreket Epafrás vitte Pálnak. Pál örömmel reagál megtérésükre, imádkozik kitartásukért, és felmutatja Krisztust, mint Aki válasz nehézségeikre. A Szent Szellemet csak a 8. versben említette, de kegyelmes tevékenysége látható Krisztusba vetett kezdeti hitükben, folyamatos szeretetükben, amelyet minden szent iránt gyakoroltak, valamint reménységükben, amely az Isten kegyelmének evangéliumában öltött testet. Attól a naptól kezdve, hogy hallották és válaszoltak rá, szentek lettek, és a Szellem bennük lakik, Aki el tudja vezetni őket a Krisztusra vonatkozó minden igazságra (Jn 16,13-14). Ők voltak az igazi szentek, akik szellemi megértéssel kezdtek eljutni az Ő akaratának „teljes megismerésére" (Kol 1,9; 1Kor 2,9-12).
Az eretnekek kemény aszkézisével szemben a szentet az örvendezés (11. v.) és hálaadás jellemzi (12. v.). A hálaadás ebben a levélben hatszor van említve, és a 12-14. vers a Zsolt 103. újszövetségi párja. Hálaadásunk értelmes méltánylásból fakadjon, és Krisztus személyének hétszeres kijelentését találjuk, amely összefonódott annak hétszeres bemutatásával, amit Ő véghezvitt (Kol 1,12-20). Elmélkedjünk gondosan ezeken a verseken! Aki megalázta magát, hogy az ember Jézus legyen, az az Isten Fia (13. v.); a Megváltó (14. v.); a láthatatlan Isten látható kiábrázolása (15. v.; Jn 14,19); a mindenség hatalmas Teremtője (Kol 1,16); az Örökkévaló Isten („Ő" a „Vagyok", 2Móz 3,14) és a világmindenség Fenntartója (17. v.); végül nagyon bensőséges módon Ő a Gyülekezet Feje (18. v.).
Az egész Istenség maradandóan Krisztusban lakik. Istennek az a szándéka, hogy Krisztus az Ő megdicsőült Istenségében kiemelkedjen minden területen, főleg szentjeinek szívében. Ha értékelünk valamit az összehasonlíthatatlan Krisztusból, azt a békességet élvezzük, amelyet „az Ő keresztjének vére által" szerzett meg (20. v.), amely képessé tesz bennünket, hogy megbéküljünk Istennel (lásd: 2Kor 5,19), és lehetővé teszi Istennek, hogy megbocsásson nekünk (14. v.). Ugyanaz a drága vér szerezte meg váltságunkat, szabadított ki a Sátán rabszolgaságából, és vitt át Krisztus királyságába (13. v.). Most - micsoda dicső gondolat - alkalmassá lettünk a mennyre (12. v.). Valóban Ő-e a „Csodálatos, Tanácsos, a hatalmas Isten, az örökkévaló Atya, a békesség Fejedelme"!