Skip to main content

09.03 Bevezetés a Tesszalonikai 1. levélhez

OLVASNIVALÓ: 
1Tesszalonika

TESSZALONIKA FONTOS város volt gazdag és nagy a római mérték szerint. Az Egnatian út, egy fontos hadiút mentén helyezkedett el, amely Rómát összekötötte a Kelettel. Kikötő is volt az Égei-tenger északnyugati sarkában, és Macedónia tartomány fővárosa volt. Tekintélye és helyzete vonzotta a gazdag kereskedőket és jómódú rómaiakat, hogy itt telepedjenek le, és ilyen körülmények között virágzott a gonoszság és erkölcstelenség, és kétségtelenül mindez pogánysággal és bálványimádással kapcsolódott össze.

Pál a második missziós utazása során rövid ideig tartózkodott Tesszalonikában, de igehirdetése sikerrel járt, voltak megtérések (ApCsel 17,1-9). Hamarosan azonban ezek az új megtértek megérezték az üldözés tüzét, amikor a hitetlen zsidók zűrzavart támasztottak a városban, és Pál arra kényszerült, hogy Béreába távozzék.

Később Pál elküldte Timóteust Athénból Tesszalonikába, hogy megtudja, hogyan haladnak előre a hitben (1Tesz 3,2). Timóteus nagyon jó híreket hozott hitüket és szeretetüket illetően Silással együtt, amikor visszatért Pálhoz Korintusba. Pál mindkét Tesszalonikai levelet Korintusból írta.

A Tesszalonikai 1. levelet körülbelül Kr. u. 53-ban írta, és ez volt az egyik legkorábbi újszövetségi írás. Nem mutat azonban semmilyen kialakulatlan, éretlen tanítást, mert Pál már közel húsz éve keresztyén volt ebben az időben, és teológiája teljesen kiforrott volt gondolataiban, valamint gyakorlati missziós tapasztalati által.

Ebben az első levélben Pál együtt ír Szilvánusszal (Silással) és Timóteussal (1,1), és hajlamos többes számban szólni. Dicséri a tesszalonikaiakat szeretetükért és hitükért, és arra törekszik, hogy bátorítsa őket az üldöztetések között. Emlékezteti őket köztük végzett munkájára, nem személyes nyereségének vagy hasznának hangoztatása céljából, hanem az ő szellemi javukra. Válaszol tanítási kérdésekre Krisztus második eljövetelével, valamint a gyülekezeti életben mutatkozó nehézségekkel és a személyes szentséggel kapcsolatban. Egészében véve Pál meg van elégedve, örömmel tölti el a tesszalonikai gyülekezet szellemi előrehaladása, és szeretettel arra törekszik, hogy erősítse őket a hitben.