MOST PEDIG a dicsőséges helyszín, amelyről János tett bizonyságot, éneklésbe kezd a vének hárfáinak és a szentek imádságainak kedves illata kíséretében. A Bárány elvette a könyvtekercset a kinyújtott kézből. Ebből az alkalomból új az ének és újak a körülmények. Az ének a földön kezdődik; a mennyben édesebb és hangosabb. Ez dicsőítő ének, amely méltatja a Bárány érdemét, mert Ő megöletett.
Halála három nagy dolgot valósított meg. Megváltást eredményezett áldozatának vére által. Isten megváltó szándékának minden célja most valósul meg a Gyülekezet számára, szabadság minden alól, amit a bűn jelentett a rabszolgaság, a tisztátalanság és a romlás útján. Elérhetővé vált az egész emberiség számára, ahogyan Urunk rábízta tanítványaira, amikor ezt mondta: „Menjetek e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Mk 16,15). Bábel ítélete teljesen megfordult, mert a megváltottak „minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből" valók.
Azonban még ennél is több ered a Golgota áldozatából, mert ugyanezek a megváltott, Krisztussal megdicsőült emberek papok királyságává lettek. Itt van a teljes megvalósulása annak, amit Péter írt: „... épüljetek fel... szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által", mint „királyi papság..." (1Pt 2,5-9). A földön közhírré tesszük az Ő dicséretét, a mennyben ezt tökéletességre visszük! A „papok királyságának" elképzelése először a 2Móz 19,6-ban merült fel, mielőtt a korlátozott lévita papságot létrehozták. Sem most, sem a jövőben nincs már korlátozás a hívők számára.
Az ének utolsó nagy megállapítása: „és uralkodunk a földön". A földön a Gyülekezet szegény, és nem sokat számít a világ előtt. Gyakran volt szenvedés és üldöztetés az Úr követőinek a sorsa. De „ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is" (2Tim 2,12).
Halála, úgy tűnt, mindannak tagadása, amit most megszámlálhatatlan angyal Őneki tulajdonit: hatalom, gazdagság, bölcsesség erő, tisztesség dicsőség és áldás. Ezután János hallja, hogy az egész teremtés elismeri a királyi székben ülőt és a Bárányt. Amint halljuk a dicsőítést, mondjuk együtt az élőlényekkel, hogy „ámen", és boruljunk le a vénekkel csendes imádatban.