„Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amit meg ne valósíthatnál." Jób 42,2
Isten semmilyen szándékát nem lehet megakadályozni. Hiába istentelen az ember, Isten útját nem befolyásolja. Az embernek talán sok a mondanivalója, de Istené az utolsó szó. Salamon emlékeztet minket arra, hogy „nem használ a bölcsesség és értelem, sem a tanács az Úrral szemben" (Péld 21,30). Jeremiás pedig tanúságot tesz arról, hogy „beteljesednek... az ÚR szándékai" (Jer 51,29).
József testvérei úgy gondolták, hogy megszabadulnak tőle, ha eladják őt egy csoport midjanitának. De mindazzal, amit tettek, valójában Isten akaratát teljesítették. A midjaniták gondoskodtak arról, hogy József (útiköltség nélkül) Egyiptomba jusson, ahol alkirályi tisztségre emelkedett, és népének megmentője lett.
Amikor a vakon született férfi elnyerte Jézustól szeme világát és hitt az Úrban, a zsidók kizárták a zsinagógából. Valami nagy győzelem volt ez a zsidók számára? Nem, mert az Úr Jézus amúgy is kivezette volna a zsinagóga közösségéből, hiszen a Jó Pásztor „a maga juhait nevükön szólítja és kivezeti" (Jn 10,3).
Az emberek istentelensége tetőpontját érte el akkor, amikor az Úr Jézust megölték, keresztre feszítették. Péter azonban megmagyarázta nekik, hogy Jézus Krisztus „Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda" (ApCsel 2,23). Isten jósága túltett az emberek borzalmas vétkén, miközben Krisztust Úrrá és Üdvözítővé magasztalta fel.
Donald Grey Bamhouse (1895-1960, amerikai lelkész, rádióprédikátor és teológiai tanár) mondott el egy történetet egy gazdag földbirtokosról, akinek nagyon szép fái nőttek a birtokán. Volt azonban egy ellensége, aki azt mondta: »Kivágom az egyik fáját, és ezzel okozok neki fájdalmat.« Az éjszaka sötétjében ez az ellensége átmászott a kerítésen, odament a legszebb fához, fűrésszel, fejszével, és nekilátott a munkának. Hajnalban megpillantott a távolból két férfit lóháton feléje közeledni, és megdöbbent, hogy egyikük éppen a földbirtokos. Gyorsan kiütötte az ékeket, úgyhogy a fa ledőlt, de az egyik ága rácsapódott a férfira, és a földhöz szögezte, úgyhogy az a súlyos sérülés következtében meghalt. Halála előtt még így kiáltott: »Kivágtam a szép fádat.« De a földbirtokos részvéttel tekintett rá, és azt mondta: »Itt van velem az építész. Házat akarok építtetni, és egy fát ki kell vágatnom, hogy helyet csináljak a háznak. Éppen ez az a fa, amelynek kivágásán egész éjszaka dolgoztál.«