Skip to main content

MacDonald

11.30 Teherhordozás

„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." Galata 6,2 „Mert mindenki a maga terhét hordozza." Galata 6,5

Ha valaki csak felületesen olvassa el ezeket a verseket, könnyen arra a meggyőződésre jut, hogy a kettő között ellentmondás van. Az elsőben arról van szó, hogy segítsünk egymásnak a teher hordozásában, a másodikban viszont arról, hogy kinek-kinek egyedül kell hordoznia a maga terhét.

11.29 Jézus Isten

„Én magamtól nem tehetek semmit." János 5,30

János evangéliumának 5. fejezetében az Úr Jézus kétszer is elmondja, hogy önmagától nem tehet semmit. A 19. versben így szól: „Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet...", és itt, a 30. versben még egyszer fölmerül ez a gondolat.

11.28 Egyetlenszerű

„De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok." 1Korintus 15,10

Életünk egyik gyötrelme, amit mi magunk okozunk magunknak, az a kísérlet, hogy másvalakik akarunk lenni, mint akik vagyunk, olyanok, akiknek tulajdonképpen sohasem szabadna lennünk. Minden ember Istennek egyetlenszerű teremtménye. Ezzel kapcsolatban mondta egyszer valaki: „Mikor Isten minket megalkotott, mindegyikünknél eldobta az öntőmintát."'

11.27 Bármikor

„Bizony, hamar eljövök." Jelenések 22,20

Minél közelebb jutunk az idők végéhez, annál többen adják fel a reménységet arra nézve, hogy az Úr Jézus Krisztus bármely pillanatban visszajöhet. Pedig az igazság független attól, hogy mit mondanak róla az emberek.

11.26 Ismerni Istent

„Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást." Példabeszédek 29,18

Ennek a versnek az első felét gyakran így adják vissza: „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Károli is). És általában úgy értik ezt, hogy egy népnek cél kell, amely felé igyekszik. Az emberek előtt bizonyos programoknak kell lenniük, az eredményekre vonatkozó világos elképzelésekkel, és tudniuk kell azt is, milyen lépések vezetnek odáig.

11.25 Hála

„És legyetek háládatosak." Kolossé 3,15

A hálás szív megvilágosítja egész életünket. Amikor vége az ebédnek, az egyik gyermek azt mondja: „Milyen jó volt ez az ebéd, mama!" Ez a mondat örömmel tölti el az amúgy is boldog családot.

11.24 Szitkozódás

„Akkor átkozódni és esküdözni kezdett." Máté 26,74

Egy püspök egyedül sétálgatott kertjében, és magában végiggondolta az elmúlt hét eseményeit. Mikor eszébe jutott egy rendkívül kínos élménye, hirtelen hosszan tartó és durva szitkozódásban tört ki. Gyülekezetének egyik tagja, aki éppen akkor ment el a kert magas kerítése mellett az utcán, meghallotta püspökének szavait, és még a lélegzete is elállott tőle.

11.22 Elfogadni és adni

„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem..." 1Korintus 13,1

11.21 Kész vagy-e megadni Neki a tiszteletet?

„Hogy Jézus Krisztus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." Filippi 2,10-11

Micsoda nagyszerű pillanat lesz! Az egész világon minden térd meghajlik majd Jézus Krisztus szent nevére. És minden nyelv vallja majd, hogy Ő az Úr! Isten így döntött, és bizonyos, hogy így is lesz!

11.20 Kilúgozva

„Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez és nem Krisztushoz alkalmazkodik." Kolossé 2,8

A„filozófia" (bölcselkedés) szón alapjában véve a bölcsesség szeretetét értik, van azonban egy tágabb jelentése is, mégpedig a valóságnak és az élet értelmének a kutatása.

11.19 Tökéletesen ismer

„Tudok nyomorúságodról és szegénységedről." Jelenések 2,9

A Jelenések könyve elején a kis-ázsiai gyülekezetekhez intézett leveleiben az Úr Jézus gyakran mondja ezt a szót, hogy „tudok", mégpedig általában jó értelemben: „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról..., nyomorúságodról és szegénységedről... szeretetedről és hitedről... stb." Ezekben a szavakban végtelenül nagy vigasztalás, együttérzés és bátorítás rejlik Isten népe számára.

11.18 Tapintat

"Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." Máté 10,16.

11.17 A legjobbat

„Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartónak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a seregek Ura." Malakiás 1,8

Isten népe számára nem volt kérdés, hogy milyen áldozati állatokat kíván tőle az Úr. Ezeknek hibátlanoknak kellett lenniük. Isten elvárta Izráeltől, hogy nyájainak legkiválóbb állatait áldozza föl. Isten mindig a legjobbat kívánja tőlünk.

11.16 Kiforgatás

„...melyeket a tanulatlanok és állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére." 2Péter 3,16b

11.15 Előre és felfelé

"Ami mögöttem van, azt elfelejtve..." Filippi 3,14

Amikor ezeket a szavakat olvassuk, általában azt gondoljuk, hogy Pál itt korábbi bűneiről beszél. Tudta, hogy ezek a bűnök immár meg vannak bocsátva. Isten a háta mögé vetette őket, és soha többé meg nem emlékezik róluk. Ezért határozta el Pál is, hogy elfelejti őket, és annak, ami előtte van, nekifeszülve fut „egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért" (Fil 3,14).

11.14 Nagyság

„Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok." Máté 20,26-27

Az Újszövetség kétféle nagyságról beszél, és jó, ha ezt a kettőt megkülönböztetjük egymástól. Az egyik nagyság az ember helyzetével kapcsolatos, a másik pedig személyes jellembeli ismertetőjegyeivel.

11.13 Nem kértük- nem kaptuk

„Nem kapjátok meg azért, mert nem kéritek." Jakab 4,2

Ez az igevers érdekes kérdést vet föl: ha nem kaptunk meg valamit azért, mert nem kértük, melyek azok a nagy dolgok, amelyek hiányoznak az életünkből csak azért, mert nem kértük azokat?

Ehhez hasonló kérdés merül fel akkor, ha elolvassuk a Jakab 5,16-ot: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." Ha ez az igaz nem könyörög buzgón, akkor nem az következik belőle, hogy csak nagyon kevés hatása van?

11.12 Őszinteség

"Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja." Példabeszédek 18,17

11.11 Körültekintő döntéshozatal

„Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják és megpirongatják." Példabeszédek 18,13

11.10 Szellemben buzgó

"...a szellemben buzgók..." Róma 12,11

A fizika egyik törvénye az, hogy a testek hajlamosak a mozgási energia elveszítésére, a leállásra, a kiégésre. Természetesen ez így nem tudományos meghatározás, de a mindennapi életben ezt tapasztaljuk.

Tudjuk például, hogy a Nap elképzelhetetlen gyorsasággal ég, és ha még sokáig képes is erre, ez az időszak egyszer véget ér.

Tartalom átvétel