„Hogy Jézus Krisztus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." Filippi 2,10-11
Micsoda nagyszerű pillanat lesz! Az egész világon minden térd meghajlik majd Jézus Krisztus szent nevére. És minden nyelv vallja majd, hogy Ő az Úr! Isten így döntött, és bizonyos, hogy így is lesz!
De jól jegyezzük meg: ez nem egyetemes megváltást jelent. Pál ezzel nem arra utal, hogy végül majd minden teremtett lény elismeri Krisztust élő, szerető Urának. Végső soron minden teremtmény kénytelen lesz elismerni majd a Jézus Krisztusról szóló igazságot.
John Stott az egyik "Jézus az Úr" című előadásában a következőket mondta: „A királynőnek a westminsteri apátságban tartott koronázási szertartása során az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a canterbury érsek, az ország legelső polgára, röviddel a tulajdonképpeni koronázás előtt a négy égtáj, észak, dél, kelet és nyugat felé fordulva négyszer kiáltotta: »Uraim, bemutatom önöknek az ország kétségbevonhatatlan királynőjét. Készek-e önök megadni neki a tiszteletet?« S csak miután négyszeri hangos beleegyező kiáltás hangzott el a templomban, akkor helyezte a koronát a királynő fejére." És ezután így folytatta John Stott: „És ma este, hölgyeim és uraim, azt kérdezem önöktől: bemutatom Önöknek Jézus Krisztust, mint kétségbevonhatatlan Urukat. Készek-e önök megadni Neki a tiszteletet?"
Ez a nyomatékos kérdés hangzik a földön századok óta. Sokak szájából jön az igenlő kiáltás: „Igen, Jézus Krisztus a mi Urunk!" Mások viszont megvetően válaszolják: „Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjék fölöttünk." Az ökölbe szorított kezet azonban egyszer majd erőnek erejével kinyitják, és a térd, amely idáig nem volt hajlandó meghajolni, meghajol majd Az előtt, akinek a Neve minden név fölött való. A tragikus csak az, hogy akkor már késő lesz. Isten kegyelmi idejének egyszer vége szakad. Az alkalmak, amikor az emberek rábízhatják magukat a bűnösök Megváltójára, végleg elmúlnak. Az Egyetlen, Akinek uralmát lábbal taposta az ember, Ő lesz a Bíró, aki a nagy fehér királyi széken ül.
Ha még ma nem a te Urad, akkor most fogadd el Őt, és tégy vallást Róla! Légy készen, hogy hódolj előtte!