„...az Izráel országából való leány." 2Királyok 5,4
Nem kell valakinek név szerint ismertnek lennie ahhoz, hogy nagy tetteket vigyen véghez Isten ügyéért. Ellenkezőleg, a Bibliában találunk nem egy olyan személyt, aki halhatatlan hírnevet szerzett magának, holott még a nevét sem tudjuk.
Itt van például az a három férfi, akik Dávidnak vizet hoztak a betlehemi kútból (2Sám 23,13-17). Dávid ebben a cselekedetükben az odaadás oly kiváló példáját látta, hogy nem is akarta meginni a vizet, hanem italáldozatként a földre öntötte. A hősök neve azonban ismeretlen maradt
Nem tudjuk annak a sunémi asszonynak a nevét (2Kir 4,8-17), akire mindenkor gondolni fognak, mert Elizeus prófétának szálláshelyet építtetett.
Egy ismeretlen nevű zsidó leányka volt az, akinek tanácsára Naámán Elizeushoz utazott, hogy ott a leprából meggyógyuljon (2Kir 5,3-14). Isten azonban ismeri a nevét, és egyedül ez a fontos.
Ki volt az az asszony, aki az Úr Jézus fejére drága kenetet öntött (Mt 26,6-13)? Máté nem nevezi meg, de az Úr Jézus megjövendölte, hogy megmarad a híre: „Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezésére" (Mt 26,13).
„Isten névtelenjei" között van az a szegény özvegyasszony is, aki utolsó két fillérjét bedobta a perselybe (Lk 21,2). Világító példája annak, mily csodálatosan sokat tehetünk Isten ügyéért, ha nem törődünk azzal, hogy kapunk-e érte elismerést.
Aztán itt van az a fiú, aki öt kenyerét és két halát az Úrnak adta, és átélte, hogy azok megszaporodtak, s általuk 5000 férfi, valamint asszonyaik és gyermekeik éhségét lehetett csillapítani (Jn 6,9). Nevét nem ismerjük, cselekedetét azonban sohasem felejtik el.
És egy utolsó illusztráció: Pál két testvért küldött el Titussal Korintusba, a jeruzsálemi szentek részére végzett gyűjtéssel kapcsolatban. Pál nem nevezi néven, de dicséri őket, mint a gyülekezetek köveit és Krisztus dicsőségét (2Kor 8,23).
Amikor Gray (James Martin, 1851-1935, amerikai író és bibliai tanító, a Scofield-Biblia egyik kiadója) egyszer egy falusi temetőben ismeretlen emberek sírköveit nézegette, azt írta:
Sok virág szépsége észrevétlen, és illatát a puszta nyeli el...
Istennél azonban nincs semmilyen tékozlás. Ő ismeri mindazok nevét, akik névtelenül szolgáltak Neki, és majd Őhozzá méltó módon jutalmazza meg őket.