Skip to main content

10.06 Csordultig tele

„Rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem leányai!" Énekek éneke 5,16

Szulamit odaadó, hűséges, megrendíthetetlen szerelme az ő szerelmese iránt annak a szeretetnek a képe, amit nekünk kellene tanúsítanunk lelkünk örök Szerelmese iránt. Ennél a következő dolgokat kell figyelembe vennünk.

Először is Szulamit mindent szeretett kedvesén. Megénekelte arcának, fejének, hajának, szemének, orcájának és ajkának, kezének, testének, törzsének, lábának, tartásának szépségét (lásd Én 5,10-16). Természetesen nálunk nem az Úr Jézus külső ismertető jeleiről van szó!

Éjjel-nappal csak őreá gondolt. Akár a szőlőhegyen dolgozott, akár alváshoz készülődött, sőt, még mikor álmodott is, ő volt az egyetlen, aki fantáziájának szárnyakat adott, és gondolatait foglalkoztatta. Számunkra is jó, ha oly nagy a szeretetünk az Úr Jézus iránt, hogy betölti szívünket reggeltől estig.

Csak az ő látására volt szeme. Lehet, hogy mások megkísérelték elvenni figyelmét, és megpróbálták megnyerni szerelmét, ő azonban ezeket a dicsérő szavakat egyáltalában nem önmagára, hanem szerelmesére vonatkoztatta. Ezért, ha csábít ez a világ, mondjuk mi is: „Széjjel jártam a világban, s nagynak, szépnek láttam azt, ah, de engem minden vágyam tőle mégis elszakaszt. Ó, van béke, tiszta, áldott, melyben lelked megpihen. Ott, a Golgotán találod, Jézus drága vériben."

Készséggel beszélt róla. Amivel szíve tele volt, azt szája kimondta. Nyelve gyors volt, mint az írnok tolla (Zsolt 45,2). - Tulajdonképpen nekünk is készségesebben és ékesebben kellene szólnunk az Úrról, mint bármely más témáról. Sajnos azonban ez nincs mindig így.

Elevenen érezte saját méltatlanságát. Mentegetőzött ápolatlan külseje, egyszerű volta miatt és amiatt, hogy nem reagált azonnal szerelmese szavára. Ha bűnös voltunkra gondolunk, hajlamunkra, hogy elfussunk Istentől, engedetlenségünkre, akkor még több okunk van az álmélkodásra, hogy Krisztus egyáltalán érdeklődik irántunk.

Szulamit legnagyobb gyönyörűsége az volt, hogy Szerelmesével együtt lehetett. Várta a pillanatot, amikor majd eljön, és őt mint menyasszonyát magához veszi. Mennyivel nagyobb sóvárgással kell nekünk mennyei Vőlegényünk visszajövetelére várnunk, és előre örvendeznünk annak, hogy akkor majd mindörökre együtt leszünk Vele!

Szulamit megvallotta, hogy szinte betege a szerelemnek. Szinte el sem tudja már viselni a várakozást. Mi is törekedjünk arra, hogy szívünket egészen rabul ejtse az Úr Jézus, és legyen tele csordultig az iránta érzett szeretettel.