Emlékeztek-e még arra a megragadó jelenetre a Szépség és a Szörnyeteg c. Disney-rajzfilmből, amikor a Szörnyeteg szerelmet készül vallani Belle-nek? Cogsworth eufórikus várakozással gondol erre a pillanatra, ugyanis ha Belle viszonozza a Szörnyeteg szerelmét, akkor...! Akkor a varázslat, ami a végzet sötét, nyirkos fellegeként lebegett a kastély felett, végre megtörne.
Amikor Belle megfogja a szörnyeteg kezét, arra kéri, hadd pillantson bele a varázstükörbe, hogy láthassa édesapját. Édesapja nagy szomorúságának látványa felzaklatja, és elejti a tükröt.
- Haza kell mennem hozzá! - zokogja.
- Menj hát el hozzá! - válaszolja a Szörnyeteg. Ez a négy szó mindent elárul.
Később Cogsworth győzedelmes várakozással az arcán lép be a Szörnyeteg szobájába, és kijelenti:
- Mondhatom, pompásan alakulnak a dolgok!
De hamarosan szertefoszlik minden reménye, amikor a Szörnyeteg kimondja a film legjelentősebb mondatát.
- Elengedtem! - vallja meg elvarázsolt kis órájának.
Ahogy a szavak dermesztő valóságát felfogja, Cogsworth megrázza magát, és azt kérdezi:
- Mit csináltál?
El tudod képzelni a Szörnyeteg vallomásának a hatását? Hiszen az, hogy elengedte Belle-t, azt jelentette, hogy országa továbbra is átok alatt marad. Azt, hogy minden reményt fel kell adnia arra nézve, hogy valaha is újból normális ember legyen. Azt, hogy eljátszotta az utolsó, a legnagyobb esélyét annak, hogy valaki valaha is szeretni fogja. De ő elengedte a lányt. Miért?
- El kellett engednem, - mondta - mert szeretem.
A Szörnyeteg megértette, hogy aki szeret, nem tarthatja szeretete tárgyát túszként a hatalmában.
Talán egy ehhez hasonló jelenet játszódott le a Mennyországban, amikor Isten elengedte a szép angyalt, Lucifert, aki ellene lázadt, és eltökélte magában, hogy a saját útján fog járni. Talán Mihály, Gábriel vagy egy másik angyal ezt kérdezte: „Mit tettél?", amikor felfogták, hogy ez milyen kimondhatatlan nyomorúságot és szenvedést von maga után Isten teremtményei számára.
Na és mi a helyzet veled és velem? Noha Isten kényszeríthetne minket, hogy szeressük őt, Ő mégis elenged bennünket. „Annál sokkal jobban szeretem őket" - mondja. Isten szeret bennünket, és megengedi, hogy a saját utunkon járjunk. Jól tudja, hogy annak nyomorúság és szenvedés lesz az eredménye. Ugyanakkor, akárcsak a Szépségnek, nekünk is megvan a lehetőségünk arra, hogy visszatérjünk, hogy a nyomorúságot és szenvedést örömre és ünneplésre változtassuk. Valahányszor visszatér valaki szerető mennyei Atyánkhoz, az angyalok örülnek (lásd Lk 15,10).
Comments