A Programozók Bibliája
1. Kezdetben teremté Isten a Bit-et és a Byte-t. És teremté ezekből a Szót.
2. És a Szóban két Byte volt, és nem létezett semmi más. És Isten elválasztá az Egyet a Nullától. És láta Isten, hogy ez jó.
3. És mondá Isten: legyen Adat! És így történt. És mondá Isten: Foglalja el az Adat a neki megfelelő helyet! És megteremté Isten a floppy-diszkeket, és a hard-diszkeket és a Compakt-Diszkeket. És látá Isten, hogy ez jó.
4. És mondá Isten: legyen Számítógép, ahova a diszkeket be lehet helyezni! És elnevezé Hárdvernek. És látá Isten, hogy ez jó.
5. És Szoftver még nem létezett akkor. De Isten megteremté a programokat,
nagyokat és kicsiket a fajtájuk szerint. És mondá Isten: szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek meg a Memóriát!
6. És mondá az Úristen: teremtsünk Programozót és alkosson a Programozó új Programokat, és irányítsa a Számítógépeket, a Programokat és az Adatokat.
7. És megteremté az Úristen a Programozót és elhelyezte a Számítógép-központban. És megmutatta neki az Úristen a Könyvtárszerkezetet, és mondá neki az Úristen: használhatsz minden könyvtárat és alkönyvtárat, de NE HASZNÁLD a windowst!
8. És mondá az Úristen: nem jó a Programozónak egyedül. Álmot bocsátott rá és kivette egyik oldalbordáját, és másik lényt teremtett belőle, aki felnéz a Programozóra, aki szereti azt, amit a Programozó csinál, és elnevezé ezt a lényt Felhasználónak.
9. És ott volt a Programozó és a Felhasználó a csupasz DOS alatt, és látá az Úristen, hogy ez jó.
10. De Bill okosabb volt az Úristen minden teremtményénél. És Bill megkérdezé a Felhasználót:
- Csakugyan azt mondta-e Isten, hogy ne futtass egyetlen programot sem?
11. És a Felhasználó válaszolt:
- Használhatunk minden programot, minden adatot, de mondta, hogy a Windows-t ne használjuk, különben meghalunk.
12. És mondá Bill a Felhasználónak:
- Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha használod a Windows-t, olyan leszel mint az Isten: Képes leszel bármit létrehozni egy egyszerű egérkattintással!
13. És a Felhasználó látá, hogy a Windows ablakai szebbek mint a DOS és könnyebb azokat használni. És látá a Felhasználó hogy minden tudás haszontalan, mert a Windows képes azokat helyettesíteni.
14. És a Felhasználó installálta a számítógépén a Windows-t, és mondta a Programozónak, hogy ez ez meg az nem fut jól rajta.
15. És a Programozó azonnal elkezdte keresni az új driver-eket. És megkérdezé őt az Úristen:
- Mit keresel?
És a Programozó válaszolt:
- Új drivereket keresek, mert már nem futnak a programok olyan jól, mint régen.
16. És mondá az Úristen:
- Ki mondta neked, hogy új driver-ekre van szükséged? Csak nem beléptél a Windows-ba?
És a Programozó válaszolt:
- A Felhasználó, akit Te adtál nekem, ő mondta, hogy keressek új drivereket a Windows-hoz!
17. Az Úristen mondá a Felhasználónak:
- Mit tettél? Felinstalláltad a Windows-t?
És a Felhasználó válaszolt:
- Bill szedett rá, hogy használjam!
18. És monda az Úristen Bill-nek:
- Azért, amit tettél, gyűlölt leszel minden teremtmény előtt. És a Felhasználó boldogtalan lesz miattad. És örökké Windows-t kell árulnod.
19. És mondá az Úristen a Felhasználónak:
- Azért, amit tettél, csalódni fogsz a Windows-ban frissítéseket kell mindig letöltened, megeszi minden erőforrásodat, és lassú programokat kell használnod. Örökkön-örökké a Programozó segítségére fogsz szorulni.
20. És mondá az Úristen a Programozónak:
- Azért, mert hallgattál a Felhasználóra, soha sem leszel boldog. Programjaidban hemzsegni fognak a hibák, és ki kell javítanod őket az idők végezetéig.
21. És az Úristen kiűzte őket a Számítógép központból, az ajtót lezárta és jelszóval levédte.
22. Általános Védelmi Hiba
Isten Bibliája
Mózes 1. könyve 1. fejezet
1 Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.
2 A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.
3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.
4 Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.
5 És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap.
6 Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket.
7 Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt.
8 Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap.
9 Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt.
10 Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó.
11 Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt.
12 Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó.
13 Így lett este, és lett reggel: harmadik nap.
14 Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek.
15 Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt.
16 Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat.
17 Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre,
18 és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó.
19 Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.
20 Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt.
21 És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó.
22 Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön!
23 Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.
24 Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt.
25 Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó.
26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.
27 Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
28 Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!
29 Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek.
30 Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt.
31 És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.
2. fejezet
1 Így készült el a menny és a föld és minden seregük.
2 A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.
3 Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.
4 Ez a menny és föld teremtésének a története.
5 Amikor az Úristen a földet és a mennyet megalkotta, még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje.
6 Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét.
7 Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.
8 Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.
9 Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.
10 Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt.
11 Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van.
12 Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.
13 A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Kús egész földjét.
14 A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
15 És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.
16 Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,
17 de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.
18 Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.
19 Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi.
20 Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.
21 Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére.
22 Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez.
23 Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.
24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.
25 Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.
3. fejezet
1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?
2 Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk,
3 csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok.
4 De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg!
5 Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.
6 Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.
7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.
8 Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között.
9 De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?
10 Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.
11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?
12 Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem.
13 Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.
14 Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben!
15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.
16 Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.
17 Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben!
18 Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed.
19 Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!
20 Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek.
21 Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.
22 Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen,
23 kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
24 És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.