„Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi, de én testi vagyok, eladva a bűnnek" (Róm 7,14).
Ha szolgád nagyon kétbalkezes, de lusta is, és csak henyél, nem tűnik fel ügyetlensége. Ha egész nap semmit sem csinál, akkor ugyan nem sok hasznát veszed, de legalább kárt sem tesz. De ha azt mondod neki: „No gyere, ne lopd a napot, fogj hozzá és dolgozz valamit!" - azonnal ott a baj! Amint feláll, felborítja a széket, néhány lépés után megbotlik a zsámolyban, aztán eltör valami értékes tálat. Ha nem kívánsz tőle semmit, észre sem veszed sutaságát, de amint munkára szólítod, azonnal kitűnik ügyetlensége. Velünk is így van ez: a követelmények helyesek, az emberben van a hiba! Természettől fogva bűnösök vagyunk valamennyien. Az a baj, hogy a törvény nélkül nem is ébredünk ennek a tudatára. Amíg Isten nem követel tőlünk semmit, úgy látszik, mintha minden jól menne. De amint kér tőlünk bármit is, azonnal alkalom nyílik, hogy bűnösségünk meglássék, hogy „felettébb bűnös legyen a bűn a parancsolat által" (Róm 7,13).
