„Hálát adok az istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által" (Róm 7,25).
„Ó én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem?" - hangzott Pál kétségbeesett kérdése. Azután, mintegy villámszerű megvilágosodás folytán hirtelen a fenti dicsőítő felkiáltásban tör ki.
A megváltott ember első szavai nagyon becsesek: „Hálát adok Istennek". Ha egy pohár vizet kapsz, annak a személynek köszönöd meg, aki adta, nem valaki másnak. Miért mondta Pál: „Hálát adok az Istennek." Mert Ő végzett el mindent. Ha Pál tette volna, bizonyára ezt mondja: „Köszönöm Pálnak." De Pált, a „nyomorult embert" egyedül Isten tudta megsegíteni. Ezért Istennek adott hálát. Isten akar mindent elvégezni, ezért legyen Övé minden dicsőség! Isten mindent megtett a kereszten, hogy mi bocsánatot nyerjünk, és mindent meg fog tenni szabadulásunkért is. Mindkét esetben Ő a cselekvő. Isten az, aki „mindnyájatokban munkálkodik" (Ef 4,6).
