„Isten, akié vagyok, akinek szolgálok is" (Csel 27,23).
Nagy dolog felismerni, hogy nem a magamé vagyok, hanem az Úré. Ha a zsebemben lévő pénz az enyém, akkor teljes rendelkezési jogom van fölötte. Ha viszont másvalakié, azé, aki rám bízta, akkor nem vásárolhatom meg rajta, ami nekem tetszik, és nem szabad elveszítenem. Hányan vannak, akik nem használják úgy az idejüket, pénzüket, tehetségüket, amint szeretnék, mert számukra valóság, hogy ez mind az Úré? Hányan érzik, hogy valaki másnak a tulajdonai, ezért nem mernek tékozolni egy fillért sem a pénzükből, egy órát sem az idejükből, sem a szellemi-fizikai erejükből? Mi Istennek élünk, nem önmagunknak. A valódi keresztyén élet ezzel a tudattal kezdődik.
