„Most pedig Isten rendelte a testben a tagokat, egyenként mindegyiket, amint akarta" (1Kor 12,18).
Mondd meg nekem, melyik a különb tag, a láb vagy a kéz? Törhetjük ezen a fejünket, de valójában a kettő nem hasonlítható össze. Teljesen különböző feladatokat végeznek az emberi testben, és mindkettőre egyaránt szükség van. Mégis sokan keveslik Istentől kapott elhivatásukat. Mivel nem lehetnek azzá a taggá, mely csodálatuk tárgya, a saját helyüket sem foglalják el. Erről beszél az Úr Jézus talentumokról szóló példázatában (Mt 25,14-30). Volt egy öt-talentumos és egy két-talentumos szolga, de a példázat fő hangsúlya az egytálentumos emberen van. A veszély az, hogy az egytalentumos testvér elássa a talentumát. „Mivel nem foglalhatok el kiemelkedő helyet - okoskodik magában -, inkább semmilyen helyet nem foglalok el." És ez bizony baj! Mert a példázat szerint, ha a kettő négyre gyarapodhat, akkor az egyből is lehet kettő. Csak a képességeinkkel való munkálkodás útján fogjuk fölfedezni az életet. A Gyülekezet egészét gátolja és szegényíti az egytalentumos tagok visszahúzódása.
