„Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van" (1Sám 16,7).
Saul szembeszökő termet volt. „Vállától felfelé magasabb, mint bárki a népből." Nem csoda, hogy Izrael örömmel üdvözölte. Mindannyian messziről láthatták a fejét. Mégis, milyen gyakran útját állja az ember feje Isten akaratának! Úgy látszik Dávid, az Isten szíve szerint való ember megértette ezt. Ő sokszor félretette az emberi okoskodást, és egyszerűen hitből cselekedett. Amikor Góliáttal készült megütközni (akinek feje még erősebben magaslott ki, mint Saulé), visszautasította a sisakot meg a páncélt, és csupán egy parittyával ment ellene. Egyetlen jól célzott dobással eltalálta az óriás homlokát, és leterítette őt.
Ma is vannak olyan keresztyének, akiket a fejük kormányoz. Történelmileg a bennünk élő Góliátot legyőzte a golgotai kereszt, de szellemileg még bennünk él Saul. Ezért ne magunkra nézzünk! Saul nem ellenségünk többé, napjai meg vannak számlálva. Ha azt akarjuk, hogy a pásztorszívű Dávid uralkodjon bennünk, legyen hozzá hasonló a magatartásunk a körülmetéletlen filiszteussal szemben. Úgy kell helytállnunk és szembeszállnunk Góliáttal, ahogyan ő tette; és akkor menni fognak a dolgok.
