engedelmesség

„A ti atyáitok...idegen isteneknek szolgáltak. De áthoztam a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldalára, és elhordoztam őt egész Kánaán földjén, és megsokasítám az ő magvát" (Józs 24,2-3).

„Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél" (1Sám 10,8).

„Hitben áldotta meg a haldokló Jákob József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádta Istent" (Zsid 11,21).

Milyen megdöbbentő, hogy az újszövetségi író éppen a nyilvánvaló gyengeségnek ezt az ábrázolását választotta Jákob hitének jellemzésére. Péniél, a maga megnyomorító isteni érintésével valóban azt jelentette, hogy vége a másik embernek, akiben szinte túlcsordult a természetes energia. Helyébe a mindig Istennel élő és Őt imádó kegyes fejedelem lépett.

„Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön" (Zsolt 73,25).

„Ha valaki aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, pozdorját épít erre a fundamentumra, kinek-kinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; mert ama nap fogja megmutatni, mivel tűzben jelenik meg" (1Kor 3,12).

„Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak...hogy áldás szálljon rátok" (2Móz 32,29).