„Ha valaki aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, pozdorját épít erre a fundamentumra, kinek-kinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; mert ama nap fogja megmutatni, mivel tűzben jelenik meg" (1Kor 3,12).
A súly számít. A fa, a széna, a pozdorja könnyű, olcsó és veszendő. Az arany, az ezüst, a drágakő súlyos, értékes, szinte örökké tartó. Ez a kulcsa Pál mondanivalójának. Isten nem csupán az elvégzett munkát nézi, hanem a felhasznált anyagot is, és különbséget tesz az alapos és a felületes munkás között. A súlyos fémek, az arany, ezüst az isteni jelleget és dicsőséget valamint a megváltást példázzák. Ezeket megbecsüli az Úr. Nála nemcsak az számít, amit prédikálunk, sokkal inkább, hogy kik vagyunk. Nem csupán az a kérdés, hogy: „Hol a legégetőbb a szükség? Mit tehetek én adottságaimnak megfelelően?" Hanem: „Hová indít engem Isten? Jelen van-e ebben Krisztus? Mit szól hozzá a Szent Szellem?" Ha ilyen jellege van a munkánknak, akkor bizonyosak lehetünk tartóssága felől.