„Mert erre hivattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, és nektek példát hagyott, hogy az Ő nyomdokait kövessétek" (1Pt 2,21).
Milyen gyakran kísért minket keresztyéneket, hogy a magunk gyönyörűségére keressünk szellemi élményeket! Ez azonban nem helyes. A Biblia ezekről a tapasztalatokról nem mint különálló dolgokról beszél. Isten az Ő kegyelméből Krisztusba helyezett minket. Amit Krisztussal cselekedett, azt velem is cselekedte; amikor a Fővel tesz valamit, akkor éppúgy a tagokkal is. Helytelen tehát azt gondolni, hogy saját kincsünk lehet a szellemi életben, függetlenítve Krisztustól. Istennek nem az a szándéka, hogy olyan személyes tulajdonunk legyen, amely tőle elválaszt. Minden valódi keresztyén tapasztalat Krisztusban lesz a miénk. Amit a „mi" tapasztalatunknak nevezünk, az valójában belekapcsolódás az Ő életébe, az Ő tapasztalatába, az Ő történetébe. Mert a szőlőtő határozza meg a szőlővesszők jellegét!
1Pt 2.19-22 Dicséretre méltó és jó dolog, ha valakinek istenfélő magatartása miatt kell igazságtalanul szenvednie. Ha viszont azért szenved, mert vétkezett, akkor nem nagy dicsőség, ha megérdemelt büntetését türelmesen elviseli. Ellenben ha jót tesztek, és amiatt kell szenvednetek, ezt pedig türelmesen viselitek, az tetszik Istennek! Hiszen éppen erre hívott el benneteket! Gondoljátok meg, hogy Krisztus is szenvedett értünk! Ezzel példát adott nekünk, hogy ebben is kövessük. Ahogyan az Írás mondja: „Ő nem követett el semmi bűnt, és soha semmi gonoszságot nem mondott.”
