„Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni! " (Mk 11,24).
A hit Isten valóságának az elismerése. Gondoltál már erre? Az igazi hit gyökerei mindig a múltban vannak. Ami a jövőre vonatkozik az inkább reménység, mint hit, bár a kettő szoros kapcsolatban áll egymással. Ezekben a szavakban az Úr arról biztosít bennünket, hogy ha hiszünk, akkor már meg is kaptuk kéréseinket (természetesen Őbenne), és meglesz az nékünk. Ha csak azt hisszük, hogy kaphatunk valamit, vagy hogy meg fogjuk kapni, az ennek az Igének az értelmében nem hit. A hit azt jelenti: hisszük, hogy már meg is kaptuk. Az ilyen hit nem azt mondja: „Isten megteheti", vagy: „Isten meg akarja tenni", vagy: „Istennek meg kell tennie", hanem így szól: „Isten már megtette." A keresztyén élet fejlődése - hasonlóan kezdetéhez -, Isten valóságában való hitünkön alapszik.
