„Szeme olyan volt, mint a tűzláng, és lába hasonló volt a kemencében izzó aranyfényű érchez, hangja pedig olyan, mint sok víz zúgása" (Jel 1,14-15).
A Jelenések könyvében Isten más képet mutat Fiáról, mint az evangéliumokban. Míg ez utóbbiakban a Megváltót szemlélhetjük, a Jelenések könyvében a Király lép elénk. Az egyik helyen szeretetét, a másikban fenségét látjuk. A felső szobában Jézus Krisztus felövezte magát, hogy szolgáljon; Patmoszban viszont harcra felövezetten jelenik meg. Az evangéliumokban Jézus szelíd tekintete könnyekre fakasztja Pétert; a Jelenések könyvében olyan a szeme, mint a tűzláng. Ott gyengéd hangon, kedvesen nevükön szólítja juhait; itt félelmes a hangja, mint sok vizek zúgása, és szájából kétélű kard jön elő, mellyel legyőzi ellenségeit. Nem elég, ha Isten Bárányaként és a világ Megváltójaként ismerjük az Úr Jézust; úgy is fel kell Őt ismernünk, mint Istentől rendelt Királyt és Bírót. Amikor Megváltónkat szemléljük benne, felkiáltunk: „Milyen szeretetre méltó" - és keblére borulunk. De amikor uralkodóként jön, így kiáltunk fel: „Milyen félelmes" - és leborulunk lábaihoz!