„Királyának pedig hatalmat ad" (1Sám 2,10).
A Bírák könyve a hit megújulásának krónikája. Isten népének történetében ismételt visszaesések következtek be, de Isten hol itt, hol ott embereket választott ki, hogy ők vezessék vissza a népet a hit útjára. Ma is várhatunk vajon megújulásra? Gondolataink természetesen erre irányulnak, de ez lenne Isten igazi célja vagy valami más?
„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,16).
„Szeme olyan volt, mint a tűzláng, és lába hasonló volt a kemencében izzó aranyfényű érchez, hangja pedig olyan, mint sok víz zúgása" (Jel 1,14-15).
„Tartsuk meg reménységünk hitvallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett" (Zsid 10,23).
„És neked adom a mennyek királyságának kulcsait" (Mt 16,19).
Mi tette Pétert alkalmassá, hogy Isten szószólója legyen, és megnyissa a hit ajtaját először a zsidók, majd a pogány népek előtt? Mielőtt Péter szólt, őt kellett valakinek megszólítania: mielőtt a mennyek királyságának kulcsát használhatta, meg kellett ismernie a mennyek királyságának vele szemben támasztott követelményeit.
Micsoda áldott reménység ez! Nem szeszélyes álom, hanem a csalhatatlan Ige kijelentése. Valamennyi nép megismeri majd az Urat, és kegyelmes uralkodását minden nemzetség elfogadja. Ma még távol vagyunk ettől. Ugyan ki hódol ma a Nagy Király előtt? Mennyien lázonganak! Milyen sok úr és milyen sok isten van e földön! Még a hitvalló keresztyének között is hány és hányféle eltérő felfogás uralkodik róla és evangéliumáról! De egyszer majd egy Király lesz, egy Úr és az élő Istennek egy neve. Ó Uram, bárcsak hamarosan eljönne ez a nap!
PÁL EZT a levelet azzal fejezi be, hogy újra megerősíti Timóteusnak adott megbízását, és ezt Isten jelenlétében teszi, Aki az élet fenntartója annak minden formájában, az az erőforrás, amelyből minden élet származik, valamint Krisztus Jézus jelenlétében, Aki Ember voltának idejében tökéletes hűséget mutatott Poncius Pilátus előtti bizonyságtételében. Ennek a szakasznak a hangneme és elrendezése folytán világos, hogy az apostol azt akarta, hogy Timóteus ezt a felelősséget szigorú megbízásnak tekintse, amelyet meg kell tartania az Úr Jézus Krisztus megjelenéséig.
Nem tudjuk megmondani, hány bölcs férfi volt ott. Azt sem tudjuk pontosan, honnan jöttek - talán Perzsiából; lehet, hogy Babilonból. Minden bizonnyal pogányok voltak, és ez nagyon szép - Újszövetségünkben első kérdésük ez volt: "Hol van Ő?", és ezt kérdezik majd a Messiást kereső pogányok is. A bölcsek kérdésére a válasz bizonyos értelemben az Újszövetség többi része, amely a kereső lelkeket mindig az Üdvözítőhöz irányítja.
Saul, Izráel első királya úgy jelenik meg a Szentírásban, mint boldogtalan, sőt tragikus alak. Neve azt jelenti, hogy "akit kértek”, és mennyire találó volt ez, mert a nép közös követelése volt, hogy király uralkodjon felettük, hogy végül is ő foglalja el a trónt. Noha az események kialakulásához a népnek az a felismerése is hozzájárult, hogy Sámuel fiai képtelenek bíróként úgy helytállni, hogy végül apjuk helyébe lépjenek, ezt a tőlük jövő kérést Isten már régen előre látta, 5Móz 17,14.
AZ ÚR bevonulása Jeruzsálembe fokozott érdeklődéssel és lelkesedéssel járt. Adja Isten, hogy felfogjunk egy keveset abból az izgalomból, amely mindig elfogja azokat, akik „a királyt ékességében látják" (Ézs 33,17). Figyeljük meg a Királyt jellemző vonásokat: