„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,16).
A halál fegyvere a pokol kapuinak. Ez még ma is igaz; mégis, amíg Isten meg nem nyitja a szemünket, addig alig ismerjük az Úrról szóló hitvallásunk értékét. De amikor valamilyen előre nem látott körülmény miatt hitünk meglankad, imádságunk elakad, szellemünk mintha meg lenne bénítva, akkor megtanuljuk, milyen nagy szükségünk van a Krisztusról szóló bizonyságtételre. „Te vagy az Úr, Te vagy a győztes, Te vagy a király." A legjobb imádság nem az, hogy „én akarok vagy szeretnék valamit", hanem ez: „Te vagy." Amint kimondjuk, rájövünk, hogy Isten éppen erre várt. Ha kijelentést kaptunk, beszéljünk róla. Imaközösségben, a gyülekezetben, egyedül az Úr előtt, a nyüzsgő világ közepette avagy a nyomorúság sötét óráiban tanuljuk meg ezt kiáltani: „Te vagy!"
