„Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy e hitben életetek legyen az Ő neve által" (Jn 20,31).
Egyszer összejöveteleket tartottunk egy dél-kínai egyetemen. Találkoztam ott egy hajdani iskolatársammal, aki ezidőtájt a lélektan professzora volt. Az összejövetel előtt felkerestem és beszéltem neki Krisztusról. Egy ideig udvariasan hallgatott, majd mosolyogva így szólt: „Nincs értelme, hogy nekem prédikálj. Én nem hiszem, hogy van Isten."
Másnap, legnagyobb meglepetésemre az első, aki felállt és bizonyságot tett arról, hogy megtalálta az üdvösség útját, éppen ez a professzor volt! Később odamentem hozzá és megkérdeztem, mi történt vele. így válaszolt: „Elővettem a Bibliát, amit nálam hagytál, és tekintetem János evangéliumának első részére esett, ezekre a szavakra: 'Másnap..., a következő napon..., másnap...' Ez az író, gondoltam magamban, tudja miről beszél, hiszen ő látta mindezt. Olyan ez, mint egy napló. Aztán az jutott eszembe, hátha mégiscsak van Isten, viszont akkor bolond lennék, ha nem hinnék benne. Te azt mondtad, hogy imádkozhatom hozzá, ha kételkedem is benne. Így hát letérdeltem és imádkoztam. Nem tudom mire számítottam, de mialatt imádkoztam, egyszer csak már tudtam, hogy Ő létezik. Nem tudom megmagyarázni honnan tudtam, csak egyszerűen tudtam! Akkor eszembe jutottak a szemtanú János szavai. Mivel Isten van, gondoltam, Jézus nem lehet más, mint az Ő Fia! Így talált meg Ő!"