„Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánok és a medvék kezéből, meg fog szabadítani a filiszteusok kezéből is" (1Sám 17,37).
Noha Dávidot királlyá kenték Betlehemben, azonnal vissza kellett térnie megszokott életkörülményei közé, és ott tenni bizonyságot az Úrról. A nyájhoz ment vissza, nem pedig királyok számára fenntartott előkészítő iskolába. Akkor is juhokat őrzött, amikor Góliáttal való harcára sor került. Azokat a fegyvereket használta, melyeket pásztorkodása alatt már megismert. Saul sisakjára, kardjára és vértjére nézve így szólt: „Nem próbáltam ezeket" - és letette magáról. Ehelyett magához vette parittyáját, és kavicsokat szedett a patakból: „...hogy tudja meg az egész sokaság; hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr."
A rang és a tisztség önmagában még nem ad bátorságot, sem szellemi erőt. Először titkon kell az ellenséggel szembeszállni, mielőtt nyilvánosan találkozol vele. Isten Szellemével már otthon összhangban kell lennünk, hogy odakint győzelmet arathassunk. Ez az előkészítés iskolája. Mindegyikünk számára nyitva áll!