„És Ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által jut el céljához" (2Kor 12,9).
Pál jellemző módon nagyon keveset mond az Úrtól kapott látomások és kijelentések természetéről, melyekre ebben a fejezetben utal. Szerinte nem lenne hasznos ezekkel dicsekedni, és csupán erős kényszerítésre tesz említést „tizennégy évvel ezelőtt" történt élményeiről. Tizennégy év! Ezzel szemben mi, ha valamit kaptunk Istentől, nyomban mindenkivel közöljük, hogy tele lesz vele a város! Ha valaki csak két esztendeig tudna hallgatni, az már valóságos hőstettnek számítana. Pál viszont még ilyen hosszú idő után sem közöl részleteket, csak röviden annyit, hogy látomásai voltak Krisztusról. Beszél azonban „testébe adatott tövisről", és Isten kegyelmes válaszáról, melyet imádságára kapott. Nem a látomások, hanem ez a felelet volt az, ami sok embert megerősített.