„Ne légy olyan, mint a képmutatók" (Mt 6,5).
Nagyon sokan közülünk megrekednek ott, hogy keresztyén módon viselkednek. „Szellemi" életet élünk, „szellemi" nyelvet beszélünk, de mindezt tudatosan mi magunk csináljuk. Esetleg elég jól sikerül, de a vele járó erőlködésnek jeleznie kellene számunkra, hogy valami nincs rendben. Rákényszerítjük magunkat, hogy tartózkodjunk ettől, attól, egyebektől, és micsoda kényszeredett dolog lesz ez az egész! Szoktál idegen nyelven beszélni? Próbáld meg, és meglátod, hogy a szavak, bármennyire is szeretnéd, nem folyékonyan és természetesen áradnak belőled. Erőlködnöd kell. Saját nyelvedet viszont játszi könnyedséggel beszéled. Erőltetés nélkül tudod kifejezni magad, és beszéded elárulja másoknak, milyen vagy.
Semmi sem árt annyira a keresztyén életnek, mint a színészkedés! Semmi sem olyan áldott, mint amikor szavaink, imádságaink, egész viselkedésünk természetes módon juttatja kifejezésre Krisztusnak, a mi csodálatos Urunknak az életét.