„És betolta a rudakat a láda oldalán lévő karikába, hogy a láda hordozható legyen" (2Móz 37,5).
A szövetség ládájának nem volt állandó talapzata. A szent sátor egész leírásában nincs említés az alatta lévő padlózatról, mert természetesen ugyanaz a pusztai föld volt alatta, amit minden izraelita lába taposott. Keresztyén bizonyságtételünk annyi, amennyit naponkénti járásunkban Krisztusból meg tudunk mutatni. Ezenfelül - ahogyan a rudak a láda hordozhatóságát biztosították - bizonyságtételünk sem lehet nyugalmi állapotban, hanem mindig rugalmasnak, élőnek, elevennek kell lennie. Mert nem csak valami baj esetén felidézhető dologról van szó, hanem arról, hogy Isten munkálkodásának mindig szemmel látható, friss bizonyítéka van. Maga Krisztus a bizonyság, és mi az Ő tetteit és hatalmát tanúsíthatjuk földi zarándokutunk alatt. Vándorutunk minden lépésével újabb dolgokat fedezhetünk fel Őbenne.