„És az egész sokaság igyekezett Őt megérinteni" (Lk 6,19).
Senki nem képes kikutatni közülünk Isten titokzatos útjait, és nem írhatja elő neki senki, miképpen munkálkodjék. Volt egyszer egy kínai fiú, akit tizenkét éves korában az anyja elvitt imádkozni egy templomba a hegyek közé. Amikor ott állt anyjával a szentélyben és nézte a bálványszobrot, így gondolkodott: „Te olyan csúnya és piszkos vagy, hogy nem tudlak imádni. Nem hiszek abban, hogy te megmenthetsz. Mi értelme van annak, hogy imádjalak?" De anyja iránti tiszteletből mégis részt vett a szertartáson. Amikor ennek vége lett, és anyja hordszékbe ült, hogy levigyék a hegyről, a fiú a templom háta mögé osont, ahol egy nyílt térséget talált. Az égre tekintve így sóhajtott fel: „Isten, akárki vagy, én nem hiszem, hogy ebben a piszkos szentélyben lakhatnál. Te annál hatalmasabb vagy. Nem tudom, hogyan találhatnálak meg téged, de a kezedbe adom magam, mert a bűn nagyon erős, és vonz a világ. Rád bízom magam, akárki is vagy." Harminc évvel később találkoztunk és beszélhettem neki az evangéliumról. Ő felkiáltott: „Ma találkoztam először az Úr Jézussal, de ez mégis a második alkalom, hogy érintkezhettem Istennel. Valami történt velem akkor régen ott a hegytetőn!"
„És akik megérintették Őt, azok teljesen meggyógyultak." Isten nem magyarázza meg mindig, hogy miképpen.