„Gyapjú ne legyen rajtuk, ha a belső udvar kapuiban és a házban szolgálnak...ne öltözzenek úgy föl, hogy megizzadjanak!" (Ezék 44,17-18).
Meglepő ez a parancs, de a magyarázat aztán fényt derít rá, mit is jelent. Akik az Ezékiel látomásában megjelent templomban szolgálnak, nem viselnek gyapjúruhát, hanem lenvásznat, mert a jövendőbeli szolgálatban semmi izzadságos munka nem lesz elfogadható az Úr számára. Mit érthetünk meg ebből? Ez a jelkép az 1Mózes 3-ban leírt bűnesethez vezet vissza. A bűnbeesés miatt borult átok a földre. A föld emberi erőfeszítés nélkül nem termett többé gyümölcsöt. Így szólt ott az Úr Ádámhoz: „Orcád verítékével egyed kenyeredet!"
Az Úrért ma végzett munka azonban nem ilyen, hanem erőlködés nélküli, hasonlóan az eljövendő világkorszakhoz. Legalábbis annak kellene lennie Isten áldása mellett. Csak ha ez az áldás elmarad, akkor válik szükségessé a testi erőkifejtés. Higgyétek el kérlek, ha azt mondom, hogy Isten munkája szellemi munka. Amikor Ő munkálkodik, nekünk nem kell erőlködnünk, hogy beleizzadjunk.