„Megkereste Dávid az Úr orcáját"(2Sám 21,1).
Vannak időszakok, amikor óriási energiák befektetésével imádkozunk, választ mégsem kapunk Istentől. Milyen ritkán keressük ennek az okát! Mert hogyan várhatnánk Isten válaszát imádságunkra, ha az nincs összhangban az Ő elgondolásaival. Ha imádkozunk, először mindig keressük az imádság kulcsát! Ezt kereste Dávid is a hosszas éhínség idején, melyről ez a fejezet szól.
Ő nem egyszerűen csak így kiáltott Istenhez: „Már három éve tart az éhínség, kérlek, könyörülj rajtunk, és adj idén gazdag aratást!" Nem, Dávid az Úr orcáját kereste. Vajon mit szólt ehhez Isten? Dávid közvetlen kérdésére közvetlenül felelt, s ezzel az imameghallgatás kulcsát is megadta. Úgy látszik, Saul a gibeoniták egy részének megöletésével megsértette Istennek Izraellel kötött megállapodását, mely szerint a gibeonitákat megkímélik. Jóllehet Saul Isten iránti buzgalomból cselekedett, mégis vétkezett ezzel. Isten nem tűri az eskü megszegését. Tehát itt valamit jóvá kellett tenni. „És ezután" - olvassuk a 14. versben - „kiengesztelődött Isten az ország iránt." Dávid megtalálta a kulcsot.