„Mert a te orcádat úgy néztem, mintha az Isten orcáját látnám" (1Móz 33,10).
Mit jelentsen ez a meglepő állítás? Jákob, aki Péniélnél színről-színre látta Isten orcáját, most úgy írja le Ézsauval való találkozását, mintha ez újból megtörtént volna vele. Talán csak puszta hízelgés volt ez, annak bizonyítéka, hogy régi fondorkodó természete még nem tűnt el egészen. Esetleg vallomás lehetett, annak megvallása, hogy az ő gondosan megtervezett intézkedései családjára és vagyonára vonatkozólag mind időpocsékolás. Amikor aztán Ézsau üdvözölte őt, egyszerre felismerhette, hogy nem saját ügyes mesterkedése révén szabadult meg, hanem azáltal, hogy Isten legyőzte őt. De lehet más jelentése is a történteknek, és ez már egy általános szellemi tény. Abban áll ez, hogy azokat, akiket mi megbántottunk Istent képviselik számunkra. Ha velük találkozunk, az olyan, mintha Istennel találkoznánk. Ez lehet ítélet. Hála legyen Istennek, ha szívünk ilyenkor őszintén megalázkodik Őelőtte. Jelenthet kegyelmet és kiengesztelődést is. „Békülj meg először a te testvéreddel, és csak azután jöjj és vidd fel a te ajándékodat!" (Mt 5,24).