"Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." 1Korintus 15,58
Mózes látta népe elnyomatását, biztosra vette, hogy ő az egyetlen, aki megszabadíthatja őket - és saját szellemének igazságos felháborodásában nekilátott, hogy megtorolja az igazságtalanságot. Miután Mózes Istenért és a jogosságért síkraszállt, Isten megengedte, hogy teljesen elriadjon attól, amit tesz és hogy ez a legnagyobb csüggedésbe kergesse őt. Elküldte a pusztába negyven évre juhokat őrizni.
Eleinte bizonyosak voltunk abban, hogy már mindent tudunk Jézus Krisztusról; gyönyörűség volt mindent eldobnunk és a szeretet merész bátorságával nekiindultunk. De most már nem vagyunk többé ilyen magabiztosak. Jézus előttünk megy és tekintete olyan különösen idegenszerű: "Előttük ment Jézus, ők pedig álmélkodtak."
Nehezen hihető, hogy egy Bemerítő Jánoshoz hasonló férfi valaha is elcsüggedhet, de igaz. János börtönben van. Annak árát fizeti, hogy Heródes királyt megintette paráznaságáért. Egy szomorú napon börtöncellájából elküldte két barátját Jézushoz a következő kérdéssel: "Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?" Lk 7,19. "Te vagy-e az?" Ez ugyanaz a János, aki mindössze néhány hónappal korábban hatalommal hirdette a tömegeknek: "Ő az", Jn 1,30.