Annás és Kajafás rendszerint együtt fordul elő az Újszövetségben. Valójában együtt voltak hivatalban mint főpapok, Bemerítő János szolgálatának kezdete és a korai Gyülekezet megindulása között. Ők voltak a fő összeesküvők az Úr Jézus ellen, és előttük vádolták Őt a vallási kihallgatáson.
Nem tudjuk megmondani, hány bölcs férfi volt ott. Azt sem tudjuk pontosan, honnan jöttek - talán Perzsiából; lehet, hogy Babilonból. Minden bizonnyal pogányok voltak, és ez nagyon szép - Újszövetségünkben első kérdésük ez volt: "Hol van Ő?", és ezt kérdezik majd a Messiást kereső pogányok is. A bölcsek kérdésére a válasz bizonyos értelemben az Újszövetség többi része, amely a kereső lelkeket mindig az Üdvözítőhöz irányítja.
Áron egyike volt a három családtagnak, akiket Isten elküldött, hogy kihozzák népét Egyiptomból; "kiváltottalak a szolgaság házából. Elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot!" Mik 6,4. Áron tehát szoros kapcsolatban állt Mózessel ebben a nagy munkában; "az Úr, aki rendelte Mózest és Áront, és aki kihozta atyáitokat Egyiptom földéről!" 1Sám 12,6-8.
A 110. ZSOLTÁRT 14-szer idézik az Újszövetségben, gyakrabban, mint bármilyen más ószövetségi igehelyet és mindegyik esetben az Úr Jézus Krisztusra alkalmazzák. Maga Urunk hatalmazott fel minket erre, aki azt mondta, hogy Dávid a Szent Szellem ihletése alatt írt, Mt 22,41-46. Megállapítását két szempontból hangsúlyozta: először, hogy Dávid volt a zsoltár szerzője; másodszor pedig, hogy Dávid a Szent Szellem által ihletve nevezte a Fiát Urának. A farizeusok elfogadták ezt a szempontot és nem kísérelték meg vitatni.
EBBEN A FEJEZETBEN Mózes Isten parancsának engedelmeskedve teszi azt, amit a 2Móz 28-29-ben rendelt el Isten. A sátor nemrég lett felállítva, az áldozatokra vonatkozó szertartások rendjét előírták, ezekkel előző olvasmányainkban foglalkoztunk: ezek közül egy sem működhetett a papság nélkül. A főpap már ki lett választva a maga sajátos munkájára, meg kell azonban jegyeznünk, hogy gyakori hivatkozás történik Áron fiaira is, akik vele szoros kapcsolatban álltak papi munkájában.
ISTEN azt szeretné, hogy népe imádja Őt. Ezt az illatáldozati oltárról történő gondoskodásban látjuk, amely a sátor szentélyében volt. Az oltár a megdicsőült Krisztusnak, mint a mi Nagy Főpapunknak személyéről és szolgálatáról beszél. Az illat az Ő személyi tökéletességéről beszél, mivel ez gyönyörködteti Istent.
NÉMELYEK ÚGY VÉLHETIK, hogy a főpap ruházatának leírásában az apró részletek szükségtelenek, nekünk azonban azt kell kérdeznünk, hogy miért vannak ott? Ha elfogadjuk, hogy Isten gondolataiban saját Fia volt, amikor a főpapságról beszélt, nehézségeink eltűnnek, 3. v.
Zsidók 5,1-6
Zsidók 2,16-18; 3,1