Zsidók 5,1-6
PAP ÖRÖKKÉ
Az 1-4. versek az ároni rend főpapját írják le. Közbenjáró szerepe volt, mert "emberekért rendeltetett Isten szolgálatára". Megjelent Isten előtt, emberek érdekében. "Együtt tudott érezni" a szegény néppel, amelyet képviselt Isten előtt, mert maga is ember volt. Ebben a tekintetben Áron Krisztus előképe. De itt vége is a hasonlóságnak. Krisztus papsága teljesen felette áll Áronénak. Áron legjobb esetben is bűnös volt, akinek szüksége volt arra, hogy "önmagáért áldozatot mutasson be." Őt "Isten" hívta el erre a tisztségre. Ezzel szemben az 5. vers azt mutatja, hogy Krisztust, akit az Atya kijelölt erre a szerepre, úgy szólítja meg, hogy "Fiam". Így ezt a Papot nem "emberek közül választották", hanem Ő Isten tulajdon Fia!
A 6. vers Krisztusnak egy új előképéhez vezet minket. Noha az ároni papság gyönyörűen mutatta be Nagy Főpapunk szolgálatát, azonban sok papot foglalt magában, akik meghaltak, és szükség volt a helyettesítésükre; állandóan áldozatokat hoztak a bűnök időleges elfedezésére. De itt egy új papság van "a Melkisédek rendje szerint". Mit jelent ez? Melkisédek papsága magasabb rendű volt a lévita papságénál. Az ő papságuk volt saját véleményük szerint a legrégibb, legfontosabb, legmaradandóbb papság a világon. Mi lehetett ennél jobb? Az író a 7. fejezetben leírja, hogy a Melkisédek rendje a régebbi. Melkisédek megjelent Ábrahámnak még a törvényadás előtt. Ez nagyon fontos, mert összeköti a királyságot a papsággal, és ugyancsak örökkévaló, ahogyan Melkisédekéről mondja: "sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké", Zsid 7,3.
Az 5. és 6. versben két kifejezés a Zsoltárokból van idézve, hogy Üdvözítőnk papságának örökkévaló jellegére tanítson. "Fiam vagy", és "pap vagy". Az előbbi Krisztus örök Fiú voltát tanítja. Az örök jelenben Isten ezt mondja Fiáról: "Az én Fiam vagy, ma." Ha Fiúsága örök, akkor papsága is, mert ezt olvassuk: "Pap vagy te örökké."
Ma annak a valóságnak az örömében élünk, hogy az áldott Férfiú Isten jobbján értünk van ott, és "tegnap, ma és mindörökké ugyanaz", Zsid 13,8. Ő Pap örökké!
Zsid. 5.1-6 Mert minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztességet, csak az, akit az Isten hív el, mint Áront is. Ugyanúgy a Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy, ma nemzettelek téged.” Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.”