Fülöp

Két részből álló könyvében Lukács sok ember megtérésének történetét mondja el. Mindegyik beszámoló hangsúlyozza az egyes személy fontosságát Isten számára. Jelenlegi igehelyünk különösképpen ezt mutatja be. Isten munkálkodott ennek az embernek az életében, majd pedig kimozdított egy evangélistát az áldások helyszínéről, pontosan azért, hogy találkozzanak a pusztában. Isten minden egyes ember Istene, és Isten mindegyikünkre személyesen visel gondot.

Fülöp az egyetlen férfi a Szentírásban, akit jellemző módon úgy írnak le, mint evangélistát, hogy megkülönböztessék névrokonától, aki a tizenkettő egyike volt. Legfőbb szolgálata Krisztus jó híreinek terjesztése volt, és így előkelő szerepet játszott abban, hogy a feltámadott Úr megbízása széles e világon beteljesedjen. Azonban más területeken is szolgált. Lukács elvezet bennünket Fülöphöz a gyülekezetben, a világban és otthonában.

Filep (Fülöp) a galileai Betsaidában élt, és egy napon "megtalálta" az Urat, aki hívta, hogy kövesse. Ezt meg is tette. Itt egyszerű elhívás történt a hitre és a tanítványságra, valamint hitbeli bizalomra. Alig hogy hitt, megkeresett másokat. Lelkesen beszélt Natanaéllel. Elfelejtve, hogy az Úr találta meg őt, ezt mondta: "Megtaláltuk Őt", azt a valakit, akit Mózes és a próféták megígértek, Jézust, a József fiát. Eddig rendben is lenne, de aztán hozzátette, hogy "Názáretből". Ez Natanaélnek lehetőséget adott a bíráló kifogásra.