Két részből álló könyvében Lukács sok ember megtérésének történetét mondja el. Mindegyik beszámoló hangsúlyozza az egyes személy fontosságát Isten számára. Jelenlegi igehelyünk különösképpen ezt mutatja be. Isten munkálkodott ennek az embernek az életében, majd pedig kimozdított egy evangélistát az áldások helyszínéről, pontosan azért, hogy találkozzanak a pusztában. Isten minden egyes ember Istene, és Isten mindegyikünkre személyesen visel gondot.
Az udvari főember története megmutatja nekünk, hogy az evangélium minden emberi fajnak szóló üzenet. Az Afrikából származó férfi ugyanaz által az Üdvözítő által üdvözült, mint a római Koméliusz és a zsidó tarzuszi Saul. Mindenféle háttérből jövő férfiak és nők legmélyebb szükségeit és legerősebb sóvárgásait elégíti ki az Úr Jézus, a világ Üdvözítője. Ő meg tudja elégíteni az egyének minden fajtáját.
Hazájában az udvari főembernek hatalma és tekintélye volt, de ezek nem elégítették ki. A valóság után vágyakozott. A bálványimádás nem tudta kitölteni a belső ürességet. Keresése Izráel Istenéhez vezette, és vonzotta hosszú mérföldeken keresztül, hogy Jeruzsálemben imádkozzon.
Keresése még ott sem ért véget. A szertartásos vallásosság nem vitte Istenhez, de Isten munkálkodott a háttérben. Az udvari főember hozzájutott Ézsaiásnak egy tekercséhez, és tetszett Istennek, hogy Igéjén keresztül megismertesse Önmagát. Amint utazott, olvasta a szenvedő Szolga nagy evangéliumi fejezetét. Isten irányította az udvari főember gondolatait erre az igeszakaszra, és küldte Fülöpöt, hogy jöjjön, és magyarázza meg neki. Isten még mindig munkálkodik népének életében, lassan, vagy hirtelen, érdeklődést ébresztve Igéje iránt, és elvezetve az Őbenne való hithez.
Az eunuch keresésének őszintesége mutatkozik meg abban, hogy igyekezett megvallani, mennyire segítségre szorul az Ige megértésében, valamint becsületes kérdéseiben. Fülöp boldogan megválaszolja őket, és így feltárja az Úr Jézus üdvözítő üzenetét. Az udvari főember válaszul megnyitja a szívét, hogy befogadja az Üdvözítőt. Ezután nyíltan megvallja szájával és Isten szerinti módon is a hívők keresztségével.
Keresése véget ért, kérdéseire választ kapott, és az újonnan megtért ember hazautazott, örömmel telve. Élete megváltozott. A Fülöppel való találkozásban az Úrral is találkozott. A Krisztussal való élő találkozásból igazi boldogság származik.