12.20 Csinálj limonádét!
„Én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." Filippi 4,11
„Én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." Filippi 4,11
„De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele." 1Timóteus 6,8
Figyeljünk a két birtokra: Az én népem az én javaimmal. Tehát azok laknak jól Isten javaival, akik az Ő népéhez tartoznak. Isten szereti őket, mert ők is szeretik Istent. Istenüknek nevezik Őt, Ő pedig népének hívja őket. Isten örömmel a magáénak vallja népét, népe pedig örömmel vallja, hogy Istenhez tartozik. Kölcsönös boldogító kapcsolat áll fenn Isten és népe között.
Az Isten Fiával való közösség által élünk. Jézus Krisztus, mint Istentől küldött közbenjáró, az Őt elküldő, örökkönörökké élő Atya által él. Mi pedig a Megváltó által élünk, aki megelevenített bennünket. Ő az életünk forrása és megtartója. Az életnek táplálékra van szüksége. Szellemi életünket szellemi táplálékkal kell fenntartanunk, és ez a táplálék Krisztus Jézus. Nem csupán élete és halála, nemcsak tisztsége és tettei, vagy csupán tanítása, hanem Ő maga, akiben mindez bennfoglaltatik, Ő a mi táplálékunk.
Ez az Ige nem egy ígéret csupán, hanem ígéretek gyűjteménye - egész doboz tele drágagyönggyel. Isten velünk kötött szövetsége pedig a kincstár, amely mindezeket a drágaságokat tartalmazza. Dávid utolsó szavai ezek, de legyenek ma az enyémek. Először is a sóhaj: a dolgok nem úgy mennek nálam és az enyéimnél, ahogyan szeretném; próbák, gondok és bűnök gyötörnek, mindezektől kemény a párnám.
1-6. VERS, gyakorlati rész. A testvéri szeretet vendégszerető: „A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek" (2. v.). Együttérző: „Emlékezzetek meg a foglyokról" (3. v.). Tiszta: „Tisztességes minden tekintetben a házasság" (4. v.). Megelégedett: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van" (5. v.).
Noha ez a zsoltár egy különleges esemény kapcsán keletkezett Dávid életében, vagyis Absolon lázadásakor, betekintést ad égő vágyakozásába is, hogy megismerje Istent, valamint abba, hogy mennyire törekedett az istenfélelemre. Lehetett a pusztaságban, elszakadva Jeruzsálemtől, a szentélytől és a szövetség ládájától, de mégis képes volt énekelni, és kifejezni lelkének sóvárgásait. Így van "ennek a világnak a pusztaságában" is, hogy meglátjuk gyengeségünket, és mégis megtapasztaljuk Isten kegyelmét és hatalmát.
GYAKRAN AZ A BENYOMÁSUNK, hogy a judaizmus öröm nélküli hit volt, amelyet hideg törvényesség és előírásos szertartásosság szabályozott. Ez teljesen hamis. Fejezetünk nemcsak az ünneplés okairól beszél, hanem az annak érdekében adott szabályokról is, hogy bizonyos legyen: az örvendezés és hálaadás időszakaira rendszeresen sor kerül. Minden év kijelölt idejében Izráel Isten jóságát ünnepelte azon a helyen, ahová nevét helyezte. „Ügyelj az Abib hónapra", 1. v. Az a szó, hogy ügyelj, gyakran ismétlődik; pl 5,1; 6,3; 11,32 stb. Tanulmányozd ezeket!