GYAKRAN AZ A BENYOMÁSUNK, hogy a judaizmus öröm nélküli hit volt, amelyet hideg törvényesség és előírásos szertartásosság szabályozott. Ez teljesen hamis. Fejezetünk nemcsak az ünneplés okairól beszél, hanem az annak érdekében adott szabályokról is, hogy bizonyos legyen: az örvendezés és hálaadás időszakaira rendszeresen sor kerül. Minden év kijelölt idejében Izráel Isten jóságát ünnepelte azon a helyen, ahová nevét helyezte. „Ügyelj az Abib hónapra", 1. v. Az a szó, hogy ügyelj, gyakran ismétlődik; pl 5,1; 6,3; 11,32 stb. Tanulmányozd ezeket! Itt azonban az együttes örvendezésről szól.
Izráelnek sokszor emlékeznie kellett Isten jó útjaira és velük való kegyelmes bánásmódjára. A júdaizmus naptára tele volt ünnepi időszakokkal, hogy az Ő közöttük tapasztalt cselekedeteiről meg ne feledkezzenek, 3Móz 23. Az 5Móz 16 nemcsak visszapillantó, hanem prófétai jellegű is, azokról az időkről beszélve, amikor Izráel öröme teljes lesz. Háromszor egy évben különleges ünnepet szenteltek, és a nemzet minden férfiújának meg kellett jelennie „az Úrnak... színe előtt", 16. v. Ez a vers a fejezet „szíve". Pozitív válasz azokra az áldásokra, amelyeket az Úr adott.
A páskában és a kovásztalan kenyerek ünnepében Izráel az Egyiptomból való szabadulást ünnepelte: „hogy megemlékezzél arról a napról... amelyen kijöttél Egyiptom földéről", 3.v. Történelmük, mint nemzeté, akkor kezdődött, amikor a vér megvédte őket és hatalmasan megszabadultak Egyiptom kegyetlen rabszolgaságából. Elfelejthették valaha is ezt? Ők igen, de az évenkénti páska emlékeztette őket. Ünnepet tartottak és örvendeztek az Úrban, aki megszabadította őket. Bizony, nekünk is jó ünnepet tartani; mi Krisztusra, a mi Páskabárányunkra emlékezünk, 1Kor 5,7-8.
A pünkösd, 50 nappal ezután, olyan ünnep volt, amely az aratási örömmel volt kapcsolatos. Kapott áldásuk - mint az Ő népéé - nyilvánult meg abban, ahogy elvitték neki ajándékaikat. Fontos, hogy a Szent Szellem eljövetele a pünkösdhöz kapcsolódik; létrejött a Gyülekezet, Csel 2.
Végül a sátoros ünnep Izráel megelégítését ünnepli a teljes aratás és szüret örömében, békében lakva az Úr előtt. Így mi is „dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által", Róm 5,11.
5Móz.16. 16 Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közületek minden férfi az ÚRnak, Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátrak ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjék meg az ÚR előtt!
1Kor.5. 7 Takarítsátok ki azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott. 8 Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalanságával.