Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
06.21 Jójada
2Krónika 23,1-24,16
Micsoda sírfelirata van ennek a férfiúnak a Szentírásban! Noha főpap volt, királyi temetőbe temették Jeruzsálemben, és sírfelirata ez volt: "Kedves dolgot cselekedett Izráelben mind Istennel, mind az ő házával", 2Krón 24,16.
06.18 Elizeus háromnál többet várt
2Királyok 13,10-19
Ezek Elizeus utolsó pillanatai. Nyitott ablak előtt játszódtak le, 17. v. A nyitott ablak azt sugallja, hogy a lélek Istentől vár valamit, Dán 6., míg a csukott ajtó, 2,4 arra utal, hogy a lélek Istennel visszavonultságban van. Elizeus kezének a királyéra való ráhelyezése erő átadására enged következtetni, 16. v. Meg kell jegyezni, hogy az erőt az előtt adja át, mielőtt a feladatot megparancsolja, 17. v. Így az Úr Jézus is ad, mielőtt parancsol, és felhatalmaz, amikor elküld; vö. Jn 20,21-22; Csel 1,8.
04.14 Gedeon: a győzelemhez vezető út
Bírák 6,11-32
MIDIÁN AZ AZ ELLENSÉG, amely a haszonleső szellemet képviseli, ami olyan gyakran kifosztja és megbénítja Isten népét. Midián Ábrahám leszármazottja volt, 1Móz 25,2, így rokona Izráelnek, de a bibliai színtéren úgy jelennek meg, mint „kereskedők", 1Móz 37,28. Figyeld meg a Péld 11,24 elvét; vö. Bír 6,1-6. Most azonban volt egy fiatal férfi Izráelben, aki
02.22 A szellemi állhatatosság iskolája
Az állhatatosság több, mint puszta kitartás; azt jelenti: kitartunk azzal a feltétlen bizonyossággal, hogy megtörténik az, amit várunk. Az állhatatosság több, mint szívós ragaszkodás, mert ez utóbbi fakadhat abból a gyengeségből is, hogy a leeséstől rettegünk. Az állhatatosság annak az embernek a legnagyobb erőfeszítése, aki visszautasítja még a gondolatát is annak, hogy hőse legyőzhető.
11.09 Szükséges ismeret
"Akkor megtudják, hogy én, az ÚR, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az Úr" (Ez 34,30).
06.03 Biztos léptekkel
„Az Úr, az én Uram ad nekem erõt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem" (Hab 3,19).
A mennyországba utazó kislány
A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az "útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úticsomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt: