"Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten" (Zsolt 46,11).
Az állhatatosság több, mint puszta kitartás; azt jelenti: kitartunk azzal a feltétlen bizonyossággal, hogy megtörténik az, amit várunk. Az állhatatosság több, mint szívós ragaszkodás, mert ez utóbbi fakadhat abból a gyengeségből is, hogy a leeséstől rettegünk. Az állhatatosság annak az embernek a legnagyobb erőfeszítése, aki visszautasítja még a gondolatát is annak, hogy hőse legyőzhető. A tanítvány nem attól fél a legjobban, hogy kárhoztatni fogják, hanem hogy Jézus Krisztust legyőzhetik, és mindaz, amiért Ő síkra szállt: a szeretet, az igazságosság, a megbocsátás, az emberek iránti jóakarat - végül mégsem győz; mindez olyan, mint a délibáb. Ilyenkor hív fel az Úr szellemi állhatatosságra, hogy ne tétovázzunk és ne tétlenkedjünk, hanem nyugodtan dolgozzunk tovább azzal a bizonyossággal, hogy Isten legyőzhetetlen.
Ha talán éppen most csalódtunk reménységünkben, ez csak azt jelenti, hogy tisztuláson megyünk át. Nincsen olyan nemes dolog a világon, amit valaha remélt vagy álmodott az ember, ami be ne teljesednék. Az élet egyik legnagyobb feszültsége az Istenre-várás. "Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet..." (Jel 3,10). Maradj szellemileg állhatatos!