Könnyű elképzelni, hogy végül csak eljutunk arra a helyre, ahol készek és mindenre hajlandók leszünk, de a felkészülés nem egy pillanat műve, hanem olyan folyamat, amelyhez állhatatosság kell. Veszélyes, ha keresztyén megtapasztalásunkban egy bizonyos állapotba belerögződünk. Felkészülés alatt vagyunk, formálódunk.
„Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, hogy azok Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba." 1János 4,1
„Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg." 1Tesszalonika 5,21
"A ti egész valótok..." A Szent Szellem titokzatos munkája személyiségünknek azokban a rejtett rétegeiben folyik, amikhez mi nem férünk hozzá. A 139. zsoltár írója így könyörög: "Te vagy a kora reggelnek és késő éjszakának Istene, a hegycsúcsoknak és a tengereknek Istene. De Uram! Az én lelkemnek messzibb távlatai vannak, mint a kora reggelnek, mélyebb homálya, mint az éjszakának, nagyobb magaslatai, mint a hegycsúcsoknak és feneketlenebb mélységei mint a tengernek. Te, aki mindazoknak Istene vagy, légy az én Istenem!
A könyv Ezékiel harmincadik évében kezdődik egy nagy látomás leírásával és azzal, hogy a próféta a foglyok között van. Ha Jeremiás szavai igazak voltak, Ezékielnek sohasem lesz meg az a kiváltsága, hogy a jeruzsálemi templomban szolgáljon. Ez bizonyára súlyos csapást jelentett vágyaira nézve. Amikor 25 éves korában fogságba vitték Jeruzsálemből, úgy tűnt, hogy ez a végét jelenti élete minden igaz céljának. De ami számunkra sorscsapásnak látszik, gyakran azt jelezheti, hogy Istennek más szándékai vannak velünk.
Amikor Dávid halálos ágyán feküdt, megbízta fiát, Salamont, hogy gondoskodjon Barzillai családjáról: "a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei", 1Kir 2,7. Barzillai meglehetősen gazdag ember volt, aki Absolon lázadásának idején Sóbival és Mákírral együtt "mézet, vajat, juhot, ünősajtokat hoztak Dávidnak és az ővele való népnek eleségül.