"A ti egész valótok, mind szellemetek, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg..." (1Tesz 5,23).
"A ti egész valótok..." A Szent Szellem titokzatos munkája személyiségünknek azokban a rejtett rétegeiben folyik, amikhez mi nem férünk hozzá. A 139. zsoltár írója így könyörög: "Te vagy a kora reggelnek és késő éjszakának Istene, a hegycsúcsoknak és a tengereknek Istene. De Uram! Az én lelkemnek messzibb távlatai vannak, mint a kora reggelnek, mélyebb homálya, mint az éjszakának, nagyobb magaslatai, mint a hegycsúcsoknak és feneketlenebb mélységei mint a tengernek. Te, aki mindazoknak Istene vagy, légy az én Istenem! Én nem érem el lelkem mélységeit és magasságait. Cselekvéseimnek vannak olyan indítóokai, amelyeket nem tudok kinyomozni, vannak álmaim, amelyekről nem tudom, honnan jönnek. Vizsgálj meg engem, Istenem!"
Hisszük-e, hogy Isten mélyebbre hatol bensőnkbe, mint mi magunk? "Jézus Krisztusnak... a vére megtisztít minket mindenegyes bűntől" (1Jn 1,7). Ha ez a megtisztítás csak tudatos megtapasztalásunkig terjed, akkor Isten legyen hozzánk irgalmas! A bűnben élő ember annyira eltompulhat, hogy már nincs bűntudata.
A bűntől való megtisztulásnak át kell járnia szellemünk mélységeit és magasságait, ha meg akarunk maradni a világosságban, amint Isten is a világosságban van, és akkor ugyanaz a Szent Szellem táplálja majd szellemi életünket, aki Jézus Krisztus életét is táplálta. Csak akkor őriztetik meg egész valónk, mind szellemünk, mind lelkünk, mind testünk szeplőtlen tisztaságban és Isten szeme előtti feddhetetlenségben Jézus Krisztus visszajöveteléig, ha áthatolt rajtunk Isten az Ő Szent Szellemének csodálatba ejtő szentségével.
Sohasem pihentethetjük meg elménket eléggé Istennek ezeken a hatalmas, mozdíthatatlan igazságain.