Nehémiás

Tanulmányozásunk elénk állítja azokat is, akik ellenezték Jeruzsálem falainak újjáépítését. A Horonból való Szanballat társaival együtt szüntelen harcolt, hogy akadályozza és rombolja Nehémiás munkáját. Olyan nemzetből származott, Moábból, amely esküdt ellensége volt Izráelnek. Minden lehetséges eszközt felhasználtak az ellenállásukhoz. Szanballatban annak a könyörtelen nyomásnak a képét látjuk, amelyet a Sátán gyakorol azokra, akik arra törekszenek, hogy Isten munkáját végezzék.

"Elvégeztetett pedig a kőfal." Ezek csodálatos szavak mindannak hátterében, ami azóta történt, hogy Nehémiás először hallotta Jeruzsálem tragédiájának szomorú híreit. Egészen a végéig akadályok voltak az előremenetelben, és erőfeszítések történtek, hogy tönkretegyék a munkát. Szanballat és Tóbiás támadása egyre növekedett, azon erőlködve, hogy a végső eredményt megakadályozzák. Minden alattomos trükköt felhasználtak, de Nehémiás nyitva tartotta a szemét mesterkedéseikkel szemben. Ellenállt a célig. Bensejében mélyen bizonyos volt abban, hogy ez Isten ügye.

A munka, amelyre Nehémiás vállalkozott, lehetetlennek tűnt, amikor látta, hogy Jeruzsálem falai romokban állnak és a kapuk elégtek. De szívében olyan fájdalmat érzett, és olyan vágyat arra, hogy tisztelje Istenét, hogy szinte kényszer ragadta magával. Építenie kellett. Feltárja a helyzetet a nép előtt: Ti látjátok a nyomorúságot, amelyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever..." 2,17. Így szólítja fel őket: "Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát"!

Nincs olyan munka az Úrért, amely megmenekülhetne valamilyen mérvű ellenállástól. Nehémiás és emberei hamarosan bizonyíthatták ezt. A Sátán ellene fog állni bármilyen munkának, amely Isten érdekeit szolgálja. Nagyon gyakran azonban Isten szolgáinak igazi jellemét a megpróbáltatás időszakai hozzák elő. Ma azt fogjuk látni, hogy az ellenállás sokféle forrásból és embertől származhat. Isten munkája sokféle próbának van kitéve, a nyílt szembenállástól a kifinomult fortélyig. "Vigyázzatok és imádkozzatok", mondja az Ige.

Nehémiás pozíciójával járt, hogy naponta megjelenjen a király előtt. Az volt a dolga, hogy a király pohárnoka legyen, és bort vigyen a királynak. Vidámnak kellett lennie, gyakran fel kellett vidámítania a királyt, és foglalkoznia kedélyállapotával. Népe helyzetével megterhelten a lelke szomorú volt, és ez megmutatkozott az arcán. A király hamarosan ezt kérdezte: "Miért szomorú a te orcád?" A szív fájdalma volt az oka. Nehémiás szívét félelem fogta el. A mély aggodalom nehezen rejthető el. A szellemi terhek nehezen elhordozhatóak.

Nehémiást nézve Ezsdrásétól eltérő jellemet látunk. Mintegy 14 évvel Ezsdrás megérkezése után lehetett, hogy Nehémiás vezette a foglyoknak egy csoportját Jeruzsálembe vissza. Mint Ezsdrás, Nehémiás is Isten embere volt éppen a megfelelő időben. Nagy dolgok történtek olyan emberen keresztül, aki bátran végrehajtotta Isten akaratát. A történelem sokat köszönhet ilyen embereknek. "Nehémiásnak a beszédei..." (1. v.); figyeljük meg, hogy ennek a könyvnek milyen nagy része van első személyben írva. A férfi saját aggodalmát és tetteit írja le.

Gondolatainkban a mai napon Nehémiás neve összekapcsolódik Ezsdrás nevével. Jeruzsálem falait kijavították, és Izráel népe letelepedett, Neh 7,73. De Nehémiás mint helytartó, megértette, hogy sok a probléma; ezek részben erkölcsiek, részben szellemiek voltak. A falakat fel lehetett újra építeni, az embereket le lehetett telepíteni az országban, de egyébként rosszul álltak a dolgok. Hogyan lehetett ezeket a dolgokat rendbe hozni?