Salamon fia rossz tanácsot követett, amelyről a 2Krón 10-ben, uralkodását jó elvekre alapozta, amelyről a 11. fejezetben, és nem sikerült fenntartania az ígéretes indulást, erről pedig a 12. fejezetben olvashatunk. Azonban az uralkodásának kezdetén bekövetkezett szerencsétlenség után jött három jó esztendő, 11,17. Ebben a periódusban három tényező járult hozzá megerősödéséhez.
A pogány királynő sok mérföldet utazott, hogy meglátogasson egy férfit, akinek "bölcsessége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsessége és Egyiptomnak egész bölcsessége. Sőt bölcsebb volt minden embernél", 1Kir 4,30-31. De az Úr Jézust, "akiben van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve", népe elutasította. Elmulasztották felismerni nagy kiváltságukat, és nagy ítéletet fognak magukra zúdítani, Mt 12,41-42. Mi mennyire becsüljük kiváltságainkat? Jegyezzük meg a következőket.
Mielőtt elborzadva emeljük fel kezünket, mindnyájunknak emlékeznünk kell a bennünk rejlő gonoszságra. Pál apostol ehhez hasonlóan szól: "ügyelve magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is." Gal 6,1. Salamon életének utolsó fejezete szomorú olvasmány, és az egész ezekkel a baljóslatú szavakkal kezdődik. "Salamon király pedig megszeretett sok idegen asszonyt, mégpedig a Fáraó leányán kívül a moábiták, ammoniták, edomiták, sidonbeliek és hitteusok leányait".
Salamont bölcsessége, munkája és istenfélelme gazdag emberré tette. "Feljebb magasztaltatott Salamon király gazdagsággal és bölcsességgel a földön való minden királynál", 23. v. Salamon nagy gazdagsága Isten népe iránti nagy érdeklődésének és vele való törődésének volt az eredménye. Nem hasonlított a "nadályhoz" (pióca), akinek két lánya ezt kiáltotta: "addsza, addsza", Péld 30,15. Salamon Istentől kért "értelmes szívet, hogy ítélni tudja a népet", és kapott "gazdagságot és tisztességet" is 3,9-13.
Salamon gyönyörű épülete "az Úr számára" épült fel, 1Kir 6,2, és pontos neve, hogy "az Úr háza", isteni lakóhelyre utal. Isten jelenléte nélkül a templom nagyon látványos, üres héj maradt volna. De miután a papok gondosan elhelyezték az "Úr szövetségének ládáját" a "szentek szentjében", a templom valójában "az Úr háza" lett, 8,6-11. Az Újszövetség azt tanítja, hogy a helyi gyülekezet "az Isten háza". Amikor az Úr Jézus itt volt, "meghallották, hogy a házban volt", Mk 2,1 (angol). Egy másik alkalommal, amikor "a házba bement... nem titkolhatta el magát", Mk 7,24.
Miközben "mind az egész föld kívánta látni Salamont, hogy hallhatnák az ő bölcsességét, melyet Isten az ő szívébe adott", 1Kir 10,24, ő rendkívül szorgalmasan munkálkodott. Bölcsességének méltó párja volt életműve. Séba királynőjének elállt a lélegzete, amikor látta (többek között) "Salamon minden bölcsességét és a házat, amelyet épített". Salamon építő király volt. Megépítette "az Úr házát", "saját házát", "a libanoni erdő házát", valamint "Jeruzsálem falát", különböző más városokkal együtt. Hajóépítő iparral is rendelkezett, 1Kir 9,26.
Noha "Salamon minden dicsőségében" sem öltözött úgy, mint "a mező liliomai", meg kell bizony kísérelnünk, hogy megfejtsük kétségtelen nagyságának titkát. Végül is, már ami a múltat illeti, Izráel felett annak "arany korában" uralkodott. Látni fogjuk, hogy uralmát bölcsesség, munka, imádat és gazdagság jellemezte. Sajnos, a végén asszonyok jellemezték.
SALAMON MOST MINT király, népének jelenlétében imádkozik. Az imádság, akár egyéni, akár nyilvános, nem a személyes hivalkodás alkalma. Miért volt akkor egy nagy bronz emelvény felépítve a templom udvarában? Azért, hogy minden jelenlévő láthassa, és részt vehessen Salamon imádatában. Hasonlítsuk össze Nehémiás fából készült emelvényével, amelyet akkor használtak, amikor felolvasták a Szentírást Izráelnek, Neh 8,4-5. Egy faszerkezet, még ha Nehémiáséhoz hasonlít is, nem nagyon vetekedhetett Salamon gazdagságával.
ITT SALAMONT látjuk úgy, ahogyan Dávidot a Krónika 1. könyvében, hogy jellegzetes tulajdonságai nyilvánvalóak, ő építi a templomot és hordozza a dicsőséget. A „nagy szakadást" követően, amikor az északi tíz törzs megtagadta Roboám uralmát, a Könyv hátralévő része Júda 20 uralkodójára összpontosítja a figyelmet. Az északi királyság történelme alig nyer említést. Az egyes királyoknak a magatartása, Jahve tiszteletéhez való hozzáállása mindennél fontosabb az író szemében, és ez világos papi ízt ad a feljegyzésnek.
DÁVID ÁTADTA SALAMONNAK a templom Isten szerinti tervét, 11,19. v., és bátorította őt, hogy építse fel azt, 20-21. v. A bárkának, mint megmenekülésünk eszközének felépítésénél Noénak megparancsolta Isten, hogy mindent pontosan úgy végezzen, ahogyan megparancsolta neki, 1Móz 6,22. Mózesnek hasonlóképpen megparancsolta, hogy Isten népének istenimádata a neki adott minta szerint valósuljon meg, 2Móz 25,40; 40,16. Most Dávid adta át Salamonnak „minden formáját, amelyeket szívében elgondolt", a szent edényekhez szükséges anyagokkal együtt.