tanítás

AMIKOR ISTEN igazságban szól, a Sátán azt követően hazudik (pl. 1Móz 3,4). A Sátán a hamisítás nagy kezdeményezője - megvannak a maga hamis prófétái (Mt 24,11); hamis Krisztusai (Mt 24,24); hamis apostolai (2Kor 11,13); hamis testvérei (2Kor 11,26; Gal 2,4), valamint hamis tanítói, ahogyan Péter most figyelmeztet. De figyeljük meg, milyen ravasz a Sátán, mert ez most a tanítói korszak, amikor az apostolok és a próféták alapvető munkája már befejeződött (Ef 2,20); ezért a Sátán most hamis tanítókkal próbál megtéveszteni, nem hamis apostolokkal vagy prófétákkal.

EZT a levelet Jakab írta, aki egyike volt a három ilyen nevű jól ismert személynek az Újszövetségben. Ez a három a következő volt: Zebedeus fia (Mt 10,2); Alfeus fia (Mt 10,3); és Jakab, az Úr fivére (Gal 1,19). Nem valószínű, hogy ezt a levelet Zebedeus vagy Alfeus fia írta volna. A lehetséges szerző Jakab, az Úr fivére, aki a gyülekezetnek egyik híres oszlopa (ApCsel 15,13; Gal 2,9), a körülmetélkedés pártjának vezetője volt (2,12), akinek levele alkalmas volt arra, hogy nagy hatást gyakoroljon a zsidó hívőkre.

PÁL EMLÍTÉST tesz bizonyos munkatársakról. Ez a levél egyénnek szólt, és bizonyos értelemben egyénekkel is foglalkozik; nem kevesebb, mint 23 nevet említ, akiket Timóteus ismert. Démásról korábban úgy beszélt Pál, mint munkatársáról (Filem 24), de most elhagyta az apostolt a magány és szükség órájában. A gravitáció törvényének elve erkölcsi értelemben is igaz; az után ment, ami vonzotta a szívét.

A VILÁG gyűlölködése, valamint a Szent Szellem segítsége a bizonyságtételben, amelyre általánosan utalt az utolsó fejezet, ebben a szakaszban részletesebben ki van fejtve. A tanítványok üldözése a zsinagógákból történő kizárástól és a gyűlölködéstől kezdve egészen megölésükig terjedhet. Ami ennél is rosszabb, ezt a fanatizmust úgy tekintik majd, mint Isten szolgálatát, és mindenki nyíltan végezheti (2. v.).

AZ ÚR, kritikusainak elhallgattatása után elmondott nekik egy példázatot, amelynek hatása a 12. versből világos. A helyszín egy szőlőskert. Ismerhették Isten énekét a szőlőskertről Izráellel, valamint kiváltságaival és felelősségével kapcsolatban (Ézs 5,1-7). A szőlő ültetője Isten. A gyepű az elkülönítés válaszfala zsidó és pogány között (Ef 2,14). A munkások maguk a zsidó vezetők; a szolgák a próféták, és a szeretett fiú magáról az Úrról beszél. A kő is az Úrról beszél, és ezt más evangéliumok is megerősítik (Mt 21,42-44; Lk 20,17-18).