EZT a levelet Jakab írta, aki egyike volt a három ilyen nevű jól ismert személynek az Újszövetségben. Ez a három a következő volt: Zebedeus fia (Mt 10,2); Alfeus fia (Mt 10,3); és Jakab, az Úr fivére (Gal 1,19). Nem valószínű, hogy ezt a levelet Zebedeus vagy Alfeus fia írta volna. A lehetséges szerző Jakab, az Úr fivére, aki a gyülekezetnek egyik híres oszlopa (ApCsel 15,13; Gal 2,9), a körülmetélkedés pártjának vezetője volt (2,12), akinek levele alkalmas volt arra, hogy nagy hatást gyakoroljon a zsidó hívőkre. Jeruzsálemben lakott, ahonnan a levelet a diaszpórában élő tizenkét törzsnek küldte el (Jak 1,1). Ezek még Krisztus első eljövetele előtt a pogányok közé szétszóródott zsidók lehettek (Jn 7,35), akik aztán később hittek Őbenne. Vagy lehettek olyan hívők is, akik István megkövezése után szóródtak szét (ApCsel 11,19). Ők zsidó keresztyének voltak (Jak 2,1). De a levélből mintha az látszana, hogy híjával voltak a férfias, aktív hitnek. A judaizmus cselekedeteiből, pusztán passzív hitre tértek Krisztusban. Hogy hol éltek ezek a szétszóródott hívők, nem tudjuk. A levél körlevélnek tűnik. Megírásának ideje bizonytalan, de a gyülekezet történetének korai időszakára esik, mielőtt világosan elkülönült volna a zsinagóga és a gyülekezeti közösség, vagyis az ApCsel 15 előtt, amely fejezetre a levélben nincs hivatkozás. Minden valószínűség szerint Kr. u. 45 körül íródott, és az Újszövetség legkorábbi könyvének tekinthető.
A levél témája a keresztyénség gyakorlati kimunkálása: figyelmeztetésekből, valamint feddésekből áll. A szegény hívőket türelemre és imádkozásra inti, és feddi a gazdagok értéktelen hitét és kérkedő járását. Jakab írói stílusa rá jellemző: felsorolja témáinak pozitív és negatív szempontjait, szabadon idéz az Ószövetségből - egyes részletek hasonlóak azokhoz, amelyeket felidéztek a zsinagógákban, és érvényesek a mai hívőkre is. Ad olyan elveket, amelyek minden kor keresztyéneire alkalmazhatóak, amelyeket meg kell szívlelnie mindenkinek, akit a figyelmeztetések érintenek. Tanítása hasonlít a Hegyi beszédre, amelyre mintegy harminc utalást tesz, de nem idézet formájában, mert a Hegyi beszéd akkor még nem volt írásba foglalva.