Jóel

A századok csendjét meg fogják törni, Jóel 2,18-19. Oly sokáig nem szólaltak meg az egek Izráel érdekében. De eljön a nap, és „erre" válaszol majd az Úr, népének hosszan tartó kiáltására. Akkor megtörténik az öntelt és gőgös ellenség, a nagy északi hadsereg kiűzetése, 2,20. Elsősorban természetesen a papok imádságára látjuk a választ a 2,17-ben, a sáskáktól való megszabadulás miatt. De a prófétai távlat törvényének megfelelően ez nemzeti ellenségükre, Asszíriára vonatkozik.

HALLJÁTOK MEG AZ Úr szavát a nemzeti nyomorúságban. A próféta elevenen írja le a sáskák óriási seregének invázióját, amely pusztává teszi az országot. Nem egy, hanem négy fajta rovar követi egymást, mint az „éhség megtestesülésének" kiábrázolása. Az Jóel 1,4-ben használt szavakat a következőképpen is lehel fordítani: „a nyíró", „az elözönlő", „a felnyaló" és „a befejező" A próféta ebben a pusztításban egy óriási leckét lát, és nem akarja, hogy ebből bárki kimaradjon. Tudja, hogy ez Istentől származó üzenet, mert „Úrnak Igéje... lett" hozzá, Jóel 1,1.

JÓEL neve azt jelenti, hogy „Jahve az Isten", és ez próféciájának határozott és biztos jelleget kölcsönöz. Nincs dátum megadva, de a belső bizonyítékok azt sugallják, hogy a tizenkét kispróféta közül ő a legkorábbi. Júdában szolgált, valószínűleg Jóás uralkodása alatt. Az Úr házára történő utalásokból valószínű, hogy Jeruzsálemben prófétált. Üzenetének lényege „az Úr napja", amelyet számára egy pusztító sáskájárás előre kiábrázolt. Jahvet úgy mutatja be, mint az uralkodó Istent.